Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 5. (Budapest, 1957)

Dr. HALMAI JÁNOS: Gyógyszertár az „Arany Egyszarvú"-hoz Debrecenben

örökösök 1865-ben Kaffka Károly halálakor a hentes céhnek adták el (6). A gyógyszertárat 1866. január 1-én Rothschnek Károly fiának, Emilnek, mint leendő örökséget 24 000 Ft értékben átadta, és a tőke 5%-os kamatjaként évi 1200 Ft haszonélvezetet kötött ki magának. Rothschnek Károly 1873. július 22-én halt meg. Fia, dr. Rothschnek V. Emil a Debrecen—Bihar megyei Gyógyszerész Testület titkára, aki a Debrecen—Bihar megyei Gyógyszerész Testület gyógyszertáraival, testületének és egyletének történetével is foglalkozott. Szakmai tanulmánya: „Az újabb térfogatos elemzési eljárás (Titrirmethode) ismertetése" (Gyógysz. Hetilap, 1865. 465.). 1908- ban a gyógyszertár tulajdonosai Rothschnek Jenő dr. és társai, bérlője Grosz Nagy Ferenc. Rothschnek Jenő filozófiai doktorátust szerzett és mint ilyen az illóanyagokkal foglalkozott. „Illatos drogok illóolaj vesztesége porítás és poralakban való eltartás következtében" című cikkei jelentek meg a Gyógysz. Htp. 1901. évf. 567. old.; Gyógysz. Kzl. 1901, 339., 349. old., Gyógysz. Ért. 1901, 307., 359. old. és a Gyógyszerész .1901, 450. oldalán. 1909- ben tulajdonosai Rothschnek Jenő dr. és Bodnár Géza, bérlő Grosz Nagy Ferenc. 1910- ben Grosz Nagy Ferenc és neje, továbbá Rothschneknővérek a tulajdonosok. 1913—14-ben Grosz Nagy Ferenc és neje nevén szerepel a gyógyszertár. 1916—1920-ig a Debreceni Általános Forgalmi Bank a tulajdonos, kezelő Grosz Nagy Ferenc. 1923—47-ig Grosz Nagy Ferenc a gyógyszertár tulajdonosa. 1947-ben Pinczési László a felelős vezető. A gyógyszertár felállítási engedélyének okmánya Debrecen város levéltárában 61. sz. alatt található. A latin eredetű szöveg másolata a debreceni anyakönyvben is megvan. Ebből értelemszerűen kitűnik, hogy Zeininger a gyógyszertár felállítására 1772. évben kapott engedélyt, továbbá az, hogy a nagyszombati egyetem akkor létesített (1770) Orvosi Fakultásán szerezte meg oklevelét. Az eredeti szöveg így hangzik: 12 Orvostörténeti közi. 177