Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 5. (Budapest, 1957)

Dr. SPIELMANN JÓZSEF és Dr. SOÓS PÁL: Nyulas Ferenc

ségnek. Megállapítja, hogy „mind egy haszna van, akármely részén essék a testnek az oltás".

34 Azt is felismeri, hogy ha már hólyagos himlő lappang a szervezetben, az oltás semmit sem használ, védettséget nem ad. A jenneri tanítások mielőbbi elterjedése érdekében követeli, hogy azokat a falusi borbélyokat, tanítókat, kántorokat és rátermett falusi embereket, akik az oltás technikáját alaposan megtanulták, vonják be az oltási munkálatokba. Alig találkozunk kora más orvosi szerzőjénél olyan következetes, mélyről fakadó és magával ragadó meggyőződéssel, hogy az orvostudós feladata a népet gyógyítani, a tudást és a gyógyítás eszközeit a betegségek elleni harcra a nép érdekében felhasználni. Ha orvos- és természettudományi munkáit sorra vesszük, mindenütt a szó legnemesebb értelmében vett haladó eszmékkel találkozunk. Nyulas tántoríthatatlanul hisz a hazai tudomány jövőjében és felvirágzásában, olyan új társadalmi rendet vár, mely gáncs helyett segítő kezet nyújt a tudósnak. És kora uralkodó osztályát is világosan látja: megveti dologtalan, henye életét, mely eszem-iszomban telik el és gutaütéssel végződik. Röviden így jellemzi őket: „Űgy élnek, ahogy akarnak, olyan kezelésben részesülnek, amilyent parancsolnak. De úgy is halnak meg, ahogy megérdemlik."

35 Saját korában kevéssé bízik, de nagy várakozással tekint a jövő elébe, reméli, hogy a jövő rendszerében a társadalom vezető köreinek lesz gondjuk a tudomány fejlesztésére, a tudományos kutatás anyagi feltételeinek biztosítására: „Találkoznak, remélem ezután, noha én még eddig részemről vele nem dicsekedhettem, oly tudományszerető úrirendek, kik a jó igyekezetű íróknak tehetségét költséggel felsegélleni el nem múlatják."

36