Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 5. (Budapest, 1957)

Dr. CSAPODY ISTVÁN: Id. Csapody István Dr. (1856—1912)

Akiknek jó szemük volt hozzá, eljártak osztályára — olyanok is, akik nem készültek szemésznek —, hogy épüljenek egy kiváló orvosnak példáján, munkáján, minden szaván. Ezt Bakay Lajos mondotta nekem. Hazulról sok igénytelenséget is hozott magával. Az igénytelenségre aztán bőven szüksége volt a szenvedés éveiben. De igazságérzete bátorrá tette, ha szükségesnek látta, ha az egészség ügye vagy az orvosi kar tisztessége megkívánta. Influenzajárvány idején megtámadta a Budapesti Hírlapban egy megye bürokratikus és hanyag igazgatását. Egy magáról megfeledkezett orvosnak pedig írásban kérte kizárását az Orvosegyesület igazgatóságától. önuralmát jól jellemzi következő emlékem. Nyáron Szentmihályon kertészkedett. Egy vad akáchajtást megnevelt és piros akáccal be is szemezett. Jól megfogant, gyönyörű virágfürt nyílott rajta. Igen örült neki s bizonyára lettek volna ismerősök, akiknek büszkén megmutatja. Én — sajnos — azzal akartam kedvében járni, hogy a kis akác körül ágyást formálok, mire ő visszajön a városból. Kis szerszámommal nekifogtam s az első kapavágások egyike letörte a virágzó ágat! Nagy volt az ijedtség, mert jól tudtam, mekkora szomorúság lesz belőle. Édesanyánk vállalta, hogy atyánknak elmondja a rossz hírt. Mikor megjött s átöltözött, akkor hallja a szerencsétlenséget. „Micsoda!" —• erre a fájdalmas kiáltására emlékszem. Aztán bementem, bocsánatot kértem. „Tudom, fiam, hogy nem tetted szándékosan." Csak ennyit mondott, akkor már egészen nyugodtan. Több szó nem is esett a dologról. Ha valaha megvert volna, most lett volna oka rá. De ezzel az önuralommal úgy hatott rám, hogy ma is áldom érte. Jellemének alapvonása az ő rendíthetetlen nagy nyugalma. Sem szenvedés, sem anyagi gond, sem életének derékban törése lelki egyensúlyából ki nem billentette. Möhr Mihály professzortársa írta, aki betegségében néha felkereste, „örvendve tapasztaltam, hogy testi rokkantsága mellett szelleme élénk volt, kedélye vidám, és nagy philosophiával, szinte semmibevevéssel tűrte el a testi nyomorúságot". (16) Kezelőorvosa, Terray Pál professzor a ravatalánál ezeket mondotta: „Egész no