Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 5. (Budapest, 1957)

Dr. CSAPODY ISTVÁN: Id. Csapody István Dr. (1856—1912)

van annak is, ahogyan készült. Utolsó nagyobb művét atyám nem írta, hanem tollba mondta. Látása akkor már nagyon megromlott. Alig olvasott, rendelései megtartásában inkább támaszkodott nagy tudására, mint pontos vizsgálatra. De szelleme igen élénk volt, belső világa gazdag, bár erről szóval keveset árult el. Hanem betekintést engedett írói munkáin át. Hogyan dolgozta fel magában a megvakulás közeli veszedelmét, megdöbbentő világossággal olvashatjuk ki az ő népszerű szemészetéből: Az ember szeme utolsó fejezetében, Mit beszél a szemről az irodalom? cím alatt ezeket találjuk: „Az embernek vigasztalást nyújthat, hogy még a szemevilágát vesztett ember is tölthet be hivatást; a kifejlődött tehetség akkor is tehetség marad, ha szemére vakság borul. Kiváltkép, ha méltó feleség vagy gyermek pótolja látása fogyatkozását. Vakságában elmélyedve lelki világába elmerülve gondolta el művét Milton." Nemcsak a nagy angol éposz-költőre, hanem magamagára is gondolt, aki ezeket a szavakat diktálta. így készült vakságára. Hogy halálára hogyan készült, azt sem szavaiból tudjuk, hanem utolsó hónapjainak egyikében megjelent, az eutanáziáról szóló szép cikkéből. Ebbe belefoglalta etikáját és hivatásának szeretetét, sőt megtaláljuk érdeklődését a nyelvek iránt és az irodalomban való tájékozottságát is. Ezeket írja: „Mégis csak hálás az ember, hogy egy kis görögöt tanult a gimnáziumban. Lépten-nyomon fülébe cseng egy-egy jóhangzásu görög szó s iparkodunk megbarátkozni a hozzátartozó fogalommal. Mindenben megbecsüljük a szép formát, az ártó hatástól sem félünk, ha szép. A görögből gyúrt műszavak elé biggyesztett eu szótag igen alkalmas rá, hogy egy-egy új fogalomnak, egy-egy új szernek tetszetős nevet adjunk. Orvosok és kémikusok versengenek, hogy eucain, eumydrin, eutropin stb. szereik mind a legkellemesebb formában szerezzék meg a betegnek a gyógyulást. A kellemes forma keresésében végre odáig jutott az emberiség, hogy a halált is a legkellemesebb formában óhajtaná. Ha már meg kell halnia az embernek, legalább ne szenvedjen."