Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 5. (Budapest, 1957)

Dr. CSAPODY ISTVÁN: Id. Csapody István Dr. (1856—1912)

I D, CSAPODY ISTVÁN DR. (1856—1912.) Irta: CSAPODY ISTVÁN dr. (Budapest) Élete A

tyám születésének 100. fordulójához értünk. Munkájának emléke élő maradt. És nemcsak szemész-fiában és szemész-unokájában maradt élő. Megpróbálom most, hogy a gyermeki kegyelet hangján, de köteles tárgyilagossággal elmondjam, milyen része volt neki a szemészet fejlődésében, mi mindenre terjedt ki az érdeklődése, mi a maradandó munkásságában, mit tanulhatunk ma is az ő életéből. Elfut az idő, gyorsan váltják egymást az emberöltők. Nézzünk vissza az ő alkotó éveire és korára, hogy jobban megérthessük jelenünket. Nézzük meg, milyen kötelességek előtt álltak az akkori orvosok a betegágynál, operálás közben, a katedrán. Hogyan nézték tudományos problémáikat. Mit igazolt megállapításaikból a tudomány fejlődése. így elénk áll egy befejezett, gazdag, bár rövid életmű, és egyszersmind elénk áll — amennyire szerény igyekezetemből telik — a magyar tudománynak az a kora, amit mi szemészek leginkább Schulek nevével jelölhetünk. Talán nem egészen helyes, hogy a fiú emlékezik meg az atyjáról. Talán az elfogultság vádja érheti. Atyám élete elbírja és elvárhatja a legtárgyilagosabb kritikát. De a részrehajlás vádja ellen nem is nehéz védekeznem. Olyan korán vesztettem el őt, hogy a róla, bennem megmaradt emlék alig több, mint egy sok éven át szenvedő, beteg ember képe. Az alkotó Csapody, aki korának kiemelkedő egyénisége volt és akinek munkássága tovább hat, mint élete, az egészséges Csapody, aki az ifjú- és férfikor lelkesedését, tettrekészségét, fáradha-