Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 5. (Budapest, 1957)

Dr. TASNÁDI KUBACSKA ANDRÁS: Johannes Patersonius Hain

„Nyomát sem találtam a csontoknak, amelyeket egyes utazók állítólag a barlang fenekén szétszórva láttak, amikor a barlangot a sárkányról elkeresztelték. Valószínűleg soha nem is voltak és a földön heverő cseppköveket nézték egyesek mesebeli állatok maradványainak." Paget tévedése még inkább meggyőzhet arról, mivé lett volna Hain híradása a kitűnően felismerhető metszetek nélkül. Most, amikor Hain munkásságának összefoglalását befejezem, szeretném megemlíteni Magyary-Kossa nevét. Veszprémi és Szinnyei irodalmi felsorolása révén természetesen tudott Hainról és nagy orvostörténeti munkájában néhány sorban megemlékezett róla. De műveit eredetiben ugyanúgy nem ismerte, mint jómagam, aki a hazai ősélettudomány történetével foglalkoztam. Nem tudott közelebbit a kiadott levelek tartalmáról sem. Nem ismerte Vollgnad és Vette, valamint Brückmann és a többiek leveleit, cikkeit és adatait sem. Egyáltalán nem tudtunk minderről többet, mint amit az idézett címek elárultak, s néhány soros kiszakított részletek Cuvier-nek s másoknak a munkáiban ránk maradtak. A hazai folklórkutatás nagymestere, Solymossy sem hallott az elmondottakról semmit. Pedig külön munkában foglalkozik a magyarországi sárkányokkal. így szántam rá magam a bécsi kutatóútra, a most bemutatott eredményeket pedig senki sem fogadta szívhez szólóbb örömmel, mint Magyary-Kossa. Munkáinak legnagyobb rész-e akkor már megjelent, vagy sajtó alatt volt és az én adataim alapján csak röviden utalhatott Hain dolgaira. A hiányt az elmondottakkal igyekszem pótolni.