Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 5. (Budapest, 1957)

Dr. TASNÁDI KUBACSKA ANDRÁS: Johannes Patersonius Hain

Se szeri, se száma a régi feljegyzéseknek. Bél Mátyás ösztönzésére Buchholz György késmárki rektor a XVIII. század elején megpróbálkozott egy teljes sárkány csontváz kiásásával. Ez lenne az első céltudatos ásatás Magyarországon, amiről tudunk. Egész csontvázat nem talált, de összegyűjtötte a szétszórtan heverő csontokat és odaajándékozta azokat a drezdai császári múzeumnak, jobban mondva ritkasággyűjteménynek. A császár aranyéremmel tüntette ki. 1719 júliusában Bél Mátyás kérésére Buchholz felmérte a Liptó megyei Deménfalva határában a Kis és Nagy Cserna barlangokat, Magyarország két leghíresebb sárkánybarlangját. A több, mint fél méter hosszú szelvény 1 : 100 méretű képe Bél Mátyás híres Prodroínusá-ban, 1723-ban látott napvilágot. A részletes rajzon valamennyi üreg és folyosó, minden cseppkőcsoport és forrás fel van tüntetve. Ötvenkilenc pontban kimerítő jelmagyarázatot írtak mellé, s nem hiányzik róla az irány tájak rózsája sem. Ez az első hasznavehető magyarországi barlangszelvény és a magyarországi sárkánybarlangok első hiteles rajza, amely az utókorra is fentmaradt. Hain említett felmérései és rajzai ugyanis elvesztek. Bél Mátyás is hitt a sárkányokban. ,,A szokatlan alakú és méretű csontok semmiféle más állat csontjaival nem vethetők egybe, hiába is kísérelnék meg akár a legkiválóbb anatómusok." Ez Bél véleménye s nincs rajta mit csodálkozni. Esper, a neves német természetvizsgáló még 1774-ben is azt mondotta, hogy „ismeretlen állatok" csontjai ezek. Először Brückmann wolfenbütteli orvos kezdett kételkedni a kárpáti barlangok sárkánycsontjaiban. „Ezek a sárkányfo gak — írja — igen hasonlítanak a medvék fogához." Ez a gyanúja 1725-ben támadt, amikor hazánkon átutazva felkereste a híres barlangokat, ahonnét néhány fogat vitt magával. Odahaza azután tüzetesen szemügyre vette a „sárkányfogakat". Rájött, hogy bizony azok nem egyebek medvék és oroszlánok fogainál, de hogy hogyan kerültek Afrikából a Kárpátok barlangjaiba, arra már nem tudott felelni. Az újabb rejtélyt más valaki oldotta meg. A XVIII. század végén és a XIX. század elején sorsdöntő