Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 4. (Budapest, 1956)

Prof. KÓTAY PÁL: Pápai Páriz Ferencz orvosdoktori értekezése (Basel, 1674)

rint ez az első teljes terjedelmében fennmaradt román nyelvű időmértékes vers. A szokott üdvözlő hangok, Páriz nevének a kor szokása szerint szójátékok képzésére alkalmat adó lehetőségek kihasználása mellett az öreg universitásban a mitológiai alakok, a tudósok színes sokaságában, a nyelvek polifon zsongásából tiszÄtn tör elő az erdélyi hegyek tiszta levegője, az erdélyi román testvéri szava: Domny buny, mary Doctory, Daszkely si bunele Domna, Cu patse ei fitz, eu panye si szaré, rugem. A disztichon nem maradt meg évszázadokon át az orvosdoktori értekezés kallódó példányainak szerény keretei között. Mikor pontosan száz év múlva. 1774-ben Weszprémi István Succinta medicorum Hungáriáé et Transsylvaniáé Biographia címen az addig élt magyar- és erdélyországi orvosokról négykötetes munkáját megírja, Pápai Páriz Ferenc alakját bemutatva, a Vota Solennia énekeiből egyedül ezt közli teljes terjedelmében s a latin fordítását mellékelve megjegyzi: ,,inde summa linguae Valahicae cum Latina adfinitas liquido appareat". A vizsgák gondjai között első nyomtatott művének korrektori munkáját is végzi. Itt ismeri meg valójában a nyomtatott betű hatalmát és lesz annak sírig tartó hű szerelmese. Itt szívja magába először a nyomdafesték új, tavaszi illatokra emlékeztető páráját, itt élvezi először az elgondolt és leírt szavak nyomtatott könyvvé alakulásának boldog teremtő izgalmát. Itt ébred lelkében az az érzés, amely már otthon a fojtóan ködös esztendők idején, amíg a jóbarát Misztótfalusi Kis Miklóst a typographiák felé irányítja, önmagáról a lemondás, a nosztalgia csendes borulatával beszél: ,,. . . én javallanám — mondja Kis Miklósnak —, amit én magam százszor megbántam, hogy nem cselekedtem, hogy kegyelmed, praeter propria studia, circum-spiciálna a typographiákban és ott ha annyit vehetne eszébe, hogy itthon dirigálhatná a typographiát.. . igen jól cselekedné. Mert prédikátoraink, Istennek hála, elegen vannak Erdélyben, de ilyen ember kellene, aki nincsen".