Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 4. (Budapest, 1956)

Prof. KÓTAY PÁL: Pápai Páriz Ferencz orvosdoktori értekezése (Basel, 1674)

Máshol viszont az érvágásról ezt írja: „ezt mindenre nem bízhatni, csak ahoz értő szemes doktorra". Hippokratész, Celsus, Galenus a forrásai, de második esetében egy Pindaros-ódát idéz, amelyben az alkalomszerű gyógyítás nagyszerűségét hangoztatja. Az alkalomszerűség a gyógyítás éltető eleme. Hiába állapítjuk meg a gyógyítás menetét, ha a kórlefolyás változik, az értéketlenné vállik. Tanárai közül egyedül Bauhin nevét említi egyik gyógyszer, az „aqua anti•epileptica BauLini"-vel kapcsolatban, amelyet második betegének rendel. Az értekezés utolsó oldalát Gnomae Medicae címmel orvosi bölcs tanácsok gyűjteménye díszíti. Nehéz megállapítani, hogy maga írta vagy csak gyűjtötte őket. Valószínű, az ismert bölcs mondások közé a sajátjait is beiktatta. Nagyon érdekes és sok értékes, ma is megszívlelendő igazságot találunk köztük, így az első: Nullum alimentum (nec medicamentum) omnibus est idem (Egyetlen étel. vagy egyetlen orvosság sem ugyanaz mindenki .számára). A második: Quod sápit, nutrit (Ami jólesik, az táplál). A 7. mondás: Quae non excipiunt, non concipiunt (Amit nem érzékelünk, azt nem értjük meg). Menynyire igaz, amit a 10. mondásában állít: In juvenem nunquam desperandum, in sene nunquam fidendum (Az ifjúról sohasem szabad lemondanunk, az öregben sohasem szabad bíznunk). Nagyon jellemző kora orvosi gondolkodására, amit a 14. pontban mond: In crisi medicus est spectator, non actor (A krízisben az orvos szemlélő és nem cselekvő személy). Végül idézzük még a 15. gnómát: Mensura mensium euphoria est (a menstruatio mértéke a jóérzés). A húsz bölcs mondás után még egy öt pontból álló függelék, Annexa következik. Szellemes, bátor kritikai hangon szólal meg s mindjárt az elsővel moliéri hangulatot teremt: „Rosszhírű tudósok méltán vagyunk, ezt bizonyítják a sírásók." — „Arcod verejtékével egyed kenyeredet, ez nem anynyira büntetés, mint gyógyszer." — Vagy: „Carthesius, ha azt remélte, hogy az orvostudomány reformját módszere révén eléri, azt kellett volna tennie, hogy saját elvei alapján újítsa meg a régi módszereket."