Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 4. (Budapest, 1956)

Prof. KÓTAY PÁL: Pápai Páriz Ferencz orvosdoktori értekezése (Basel, 1674)

mint az összes tanároknak, pártfogóknak, a tudományok és a közösség nagy előmozdítóinak, s végül Kisselbach Boldizsárnak, a baseli felső kollégium elöljárójának „minden ügyes-bajos dolgában szívesen fáradozó vendéglátójának". A mű a barokk kor ama ritka nyomtatványa, amelyben a szerző műve ajánlásában nem uralkodók, nem főurak, magas egyházi személyek vagy egyházi intézmények előtt hajladozik. Édesapja, édesanyja már nem él, s az otthoniak közül a legkedvesebb tanárának, Apáczai Csere Jánosnak, munkatársának és utódjának, aki éppúgy, mint mestere „a tudásnak büszke forradalmát alvó szívekbe tűzzel vitte át" ajánlja művét. Abban az időben ez harcos kiállást jelent a haladás nagy ügyének apostola mellett, amikor a hazai orthodoxia a Marosvölgy fenyőiből máglyát rakat számára. A hang a hálás tanítvány öntudatos, tiszteletteljes hangja: „Miért ajánlom Nektek munkámat?" — kérdi. „Sokkal tartozom Nektek — feleli —, s hogy azt megfizethessem, sokáig kellene élnem, vagy nem lenne szabad meghalnom. A mai nap hozza meg vetésemnek komoly gyümölcsét, bármilyen legyen is e gyümölcs, földjét Ti szántottátok meg. Kevés és hozzá még zsenge e termés, de bármilyen az, a Ti magvetéstek eredménye s a Ti sarlóitokkal kell azt learatnotok. A porondra szólítottak, bizakodva lépek oda s ellenfeleimet önként versenyre szólítom." Az értekezés tárgyválasztását Páriz egyénisége, felelősségérzete, célkitűzései egyaránt magyarázzák. Nem szobatudós ő. Korában is szokatlanul gazdag klasszikus műveltségé, sokirányú tárgyi ismerete, nyelvtudása, hosszú külföldi tanulmányútjának tapasztalatai nem távolítják el, hanem közelebb hozzák népéhez s a nép nehéz életének mindennapi gondjaihoz. E népnek elsősorban gyógyító orvosra van szüksége. „Kevés a jó orvos — írja nem sokkal később — sa beteg nagyon gyakran egyedül Isten gondjaira van bízva, kiváltképpen falukon, ahol hamarébb talál segédet a beteg barom, mint a beteg ember." így érthető, hogy elsősorban a gyakorlati orvostudományok kötik le érdeklődését s amikor a messze Helvetia betegeitől azok anyanyelvén panaszaikat kutatja s latinul írja 5* 5/24