Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 4. (Budapest, 1956)
Dr. BÍRÓ IMRE: Az első magyar szemkórház (Grósz Frigyes emlékezete)
zonyságot. hogy nemcsak mint nemes emberbarát, hanem mint kiemelkedő tehetségű orvos is kivívta az elismerést. Életének chef d'oeuvre-je, a már említett „Die Augenkrankheiten der grossen Ebenen Ungarns" című 1857-ben megjelent mű. a kórház első huszonöt évének története, Grósz Frigyes szemorvosi felfogásának és ténykedésének foglalata, de a könyv egyes fejezetei fényt vetnek az akkor uralkodó szomorú szociális és közegészségügyi viszonyokra is. A könyv négy fejezetre oszlik. Az elsőben a környék lakóinak betegségeit, szembaját okozó külső tényezőkkel foglalkozik. Részletesen ismerteti a folyók, különösen a Tisza, Szamos, Körös stb. áradásainak s az árvizek levonulása utáni mocsaraknak kórnemző szerepét. Eleven színekkel ecseteli az egymást váltogató áradások és szinte afrikai szárazság okozta tűrhetetlen hygiénikus helyzetet, amelynek „pestilenzielle Atmosphaere und Sumpf-Fieber" a következményei. (1953-ban Nagyvárad 22 000 lakója közül 18 000 lázbeteg volt.) 18 A természeti viszonyok mostohasága ráveti sötét árnyékát a lakosságra, amely a fürdőt, tisztaságot csak hírből ismeri, étkezésben, ruházkodásában ósdi és elmaradott, orvosi segítséggel szembeni előítéletében makacs és megrögzött, bajaival javas aszszonyokhoz és kuruzslókhoz fordul, akik csak ártanak tudatlanságukkal. Az őszintén és mélyen emberbarát Grósz Frigyes érző szívvel idézi elénk a szerencsétlen szembetegek sorsát, akiknek siralmas helyzetén csak az ország több és könnyen hozzáférhető helyén felállítandó szemkórházak tudnának enyhíteni. A könyv második része öt fejezetben tárgyalja: 1. a szem különböző sérüléseit, 2. a szem gyulladásait, (amin G. F. a kötőhártya gyulladásait érti), 3. az iris, chorioidea és retina betegségeit, 4. a szürke hályogot s végül 5. a szemhéjak, könny szervek és orbita betegségeit. Fejtegetéseinek, gyógyeljárásainak ma már túlnyomórészt csak történeti értéke van. A retina betegségeinél megemlíti ugyan, hogy a szemtükör „von jeden rationallen Arzte als eine wahre diagnostische Bereicherung" 1 " üdvözöltetik, de nem valószínű. — mint már fentebb írtam —, hogy ő valaha is szemtükrözött. Szemíenéki leírás egyetlen egy sincs a könyvében, sőt, még használja a „fekete hályog" kifejezést, amit éppen a szemtükör űzött ki a szemészet fogalomköréből. De teljesen hiányzik a glaucoma tárgyalása is. Annál részletesebben foglalkozik a szürke hályoggal, amelynek a magyar földművelők közötti nagy elter4* 5 2 : öl