Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 4. (Budapest, 1956)

Dr. BÍRÓ IMRE: Az első magyar szemkórház (Grósz Frigyes emlékezete)

zán felmérhetni, ha egy futó pillantást vetünk a korabeli kór­házi állapotokra. Amikor Grósz Frigyes megalapította szemkórházát, csak egyetlen intézet volt az országban, ahol határozott rendeltetés­sel szembetegeket ápoltak: ez a ,,kir. magyar egyetemi szern­kóroda" Pesten, amely ez időben Fabini Teofil János profesz­szorsága alatt töltötte be hivatását. A szemklinika két másik klinikával és nyolc elméleti intézettel együtt a Hatvani és Új­világ (ma Kossuth Lajos és Semmelweiss) utcák sarkán levő régi jezsuita kolostor kétemeletes épületében, az orvosi kai­házában volt összezsúfolva. 1 A klinikának ez időben csak 9 ágya volt, műtője még a hatvanas években sincs, a betegeket az ágyukban operálták. (Húsz évvel később, amikor az ágyak száma már negyvenre emelkedett, ,,az ágyak olyan közel vol­tak egymáshoz, hogy nyújtózás közben egyik beteg a másik szemét megüthette, 40 embernek két ajtóköz szolgált árnyék­székül s négy tál mosdóul".) 2 A szemészeti előadásokat a kór­bonctannal és kórvegytannal közösen használt, rekkenő me­legben is szellőzés nélküli tanteremben tartották, ahol ,.a hall­gatóság legnagyobb részének nem volt ülőhelye', 3 viszont ugyanitt volt a szemészeti ambulancia is! Schulek Vilmos 1874­ben még ilyen állapotok között kezdte meg működését. (De nem volt sokkal különb a későbbi kolozsvári szemklinika hely­zete sem, amelynek még a 90-es években sem volt csatorná­zása, sem vízvezetéke.) Hasonló egészségügyi viszonyokról ad­nak számot a kortársi visszaemlékezések az orvosi kar Ország úti (ma Múzeum körúti) kétemeletes épületével kapcsolatban is, amelynek első és második emeletét a sebészeti és szülészeti klinikák, míg az alagsort és a földszintet főképpen az Állat­gyógyászati Intézet helyiségei, tantermei — és betegei foglal­ták el. „Valami középkori orvosi és természettudományi iskola muzeális példányának illenék be ma ez az egész összeállí­tás ..." — írja erről az épületről Dollinger Gyula, aki még itt kezdte orvosi tanulmányait. Még mostohább körülmények között tengődhettek a fő­város kórházai. Bugát Pál a magyar orvosok és természetvizs­gálók 1842. évi vándorgyűlésén a Rókus-kórházat „ínség- és

Next

/
Thumbnails
Contents