Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 4. (Budapest, 1956)
Prof. SZODORAY LAJOS: Néhány adat az 1848—49-i szabadságharc venereás helyzetéhez
okát tenni, hogy e kór számtalan egyénekről, midőn még a segítség s tökéletes gyógyítás eszközöltetne, nemcsak elhanyagoltatik. de el is palástoltatik, illyen kór a rüh is." A jegyzőkönyv 70. oldalán az elnök javaslatát is megtaláljuk: „Az Elnök úgy véli, hogy a helyiségek lelkészei figyelmeztetnék a népet arra, mikép a nemzőrészek betegsége nem orvosoltat ik, veszedelmes és fájdalmas bajokat okoz. A gyógyítás történjék a megyebeli orvosok által, kik minden hónapban adják be jelentéseiket." Ha e javaslatot megvalósították volna, akkor megszületett volna az első magyar országos nemibeteg statisztika. A jegyzőkönyv alább így folytatja: ,,01yan kórházakat kell a megyékben építeni, vagy a meglevőknek egy részét a bujasenyves és rühes betegek számára fordítani." Ezek lettek volna az első venereás osztályok. Ugyancsak a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók következő évi soproni nagygyűlésén 4 Halász Géza főorvos javaslata is az egészségügyi rendészet felállítására irányult, mely szerint „egy célszerű orvosi rendőrség tervbe és életbe léptetése Ö Felségének, Urunk Királyunknak legmagasabb figyelmébe ajánltassék". Sajnos, ezek a figyelmeztetések nem találtak termékeny talajra a magyar hatóságok körében és így érthető, hogy az egészségügyi ellenőrzés alá nem került magyar venereás helyzet alapját szolgáltatta a nemibetegségeknek az 1848—49-i háborús években történő elterjedésére. Hogy a reguláris katonaság venereás morbiditása milyen volt a szabadságharcot megelőző években, arra nézve megvilágító adat a már fentebb Nékámtól idézett 1841. évi helytartótanácsi rendelet. Az idézett néhány hézagos adat is megmagyarázza, hogy a háborús események következtében a nemibetegségek száma hirtelen megszaporodott. A megfelelő antivenereás küzdelem kiépítését a fent felsorolt okokon kívül bizonyára az a körülmény is