Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 4. (Budapest, 1956)
Prof. IVÁNYI BÉLA: „Vízégetés" Nyugat-Magyarországon a XVI—XVII. században
A vízégetés — főleg a fűszedéssel kapcsolatban — rendszerint nyáron zajlott le, de megtörtént pl. az is, hogy szeptember, október, sőt december havában, karácsonyig s azután folytatólag 1650 januárjában is folyt az üzem, de ekkor csak és kizárólag vízégetés történik, mert a füveknek égetett vízzel való feldolgozása nyári idénymunka. 23 IV. A vízégetéssel kapcsolatos fűszedés Amint már tudjuk, 1616-ban Jobbágy János udvarbírónak angelika-gyökeret kellett kerestetni, de ilyenre nem akadtak, mert azt már kiásták és (angelika) vizet égettek belőle. így tehát a Batthyány-uradalmakban gyógyfüvekből gyógyvizek is készültek. 1640-ben feltűnik a vízégető asszony, aki valószínűleg gyógyfüvek szedésével és feldolgozásával is foglalkozott. Ámde mivel nyilván a kétféle és külön-külön lekötöttségű munkát egymaga elvégezni nem tudta, 1645-ben a számadáskönyvekben felbukkan a fűszedő asszony is, akinek egyedüli feladata a gyógyfüvek felkutatása és gyűjtése. Természetesen ez a foglalkozás kimondottan nyári idénymunka lévén, télen a fűszedés persze szünetel, legfeljebb a nyáron gyűjtött anyag feldolgozásáról lehetett szó. 1645-ben tehát a ,.íüzedő" asszony naponta éppúgy megkapja a fél pint borát, mint a vízégető férfi, de nincs nyoma annak, hogy a többi élelmiszert is megkapta volna. A fűszedéssel kapcsolatban 1646-ban Németújváron a vízégető házban megtaláljuk immár a „Fü vágni való szék"-et is, 1649-ben pedig az ehhez való vágókést. 24 A fűszedő asszony tehát csak nyáron és pedig rendszerint a vízégetővel együtt dolgozik, mint ahogy pl. 1648-ban a fűszedő asszony 15 napon át munkálkodik együtt András vízégetővel, mindegyik napi fél pint bort kapván, összesen a 14 napi munkáért András is, meg a fűszedő asszony is 7V 2 —7y 2 pint bort kapnak. Ugyanígy van ez 1649-ben is, amidőn a fűszedőnő és András összesen 89 napon át dolgozván, fejenként 44V2 pint bort kapnak.
