Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 4. (Budapest, 1956)

Dr. NEBENFÜHRER LÁSZLÓ: A syphilis történeti kutatásának útja

A syphilis történetének e fejezete a magyar orvosi irodalomban első ízben gyűjti össze a syphilist ábrázoló képek fellelhető sorozatát. Alap a renaissance és a humanizmus korának jellemzésére, tudósai működésének ismertetésére, szövegmagyarázatokra. Sok kép közismert, közkézen forgó, sokszor reprodukált, de a felsorolt ismertetésben a tünetek jellegzetes megjelenésének egyöntetűségét látjuk; és ha az orvostudomány iránti érdeklődés eredményeképpen az ábrázolás tökéletesedésének fejlődését figyeljük, nem érdektelen e tárlatszerűen bemutatott s felfedezésének időrendjében közölt képek behatóbb tanulmányozása. 1. Ulsenius Theodor, költő, orvos 1496-ban Nürnbergben megjelent,, asztrológiai orvosi költeményének címlapját ismeretlen szerző — melyben Dürer kezenyomát gyanítják — fametszete díszíti. A kép felső része az állatkör képeit tartalmazza, középen az 1484. jelzéssel. A kép közepén levő alak lemeztelenített combjait, karját, nyakát mutatja, melyen a syphilis-fekélyek nyomai láthatók. 2. Közvetlenül Ulsenius versének megjelenése után, 1496ban jelent meg nyomtatásban Sebastian Brantnak ún. Eulogium-ja. Az ebben levő fametszetű lap bal felső sarkában foglal helyet az Istenanya felhőglóriával övezve, jobbjával az olaszországi hadjáratba induló Miksa császárnak nyújtja a koronát. A császár kezében a keresztesek zászlója, lábánál a császári címerpajzs, mögötte páncélos vitézek. A Madonna bal karján a meztelen Krisztus-gyermek s felemelt karjából a büntetés nyilai zúdulnak a fekvő, térdelő embercsoportra, akiken a syphilisnek fekete pontok által jelképezett fekélyei láthatók. 3. Josef Grünpeck két könyvének több kiadása jelent meg. Ismeretes a „Tractatus de pestilentiali Scorra" augsburgi eredeti latin kiadása 1496-ból és „Ein hübscher Traktat von dem Ursprung des bösen Franzos" német kiadása 1496-ból. E könyvekben ábrázolt fametszetű címképek kisebb-nagyobb eltéréssel hasonlók egymáshoz. Itt az anya és az istengyermek már áldásosztóvá válik s a császár térdenállva veszi át a római csá//; 5(15