Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 4. (Budapest, 1956)
Dr. NEBENFÜHRER LÁSZLÓ: A syphilis történeti kutatásának útja
A syphilis szó eredete Amikor a syphilis szó eredetéről beszélünk és Fracastoriust tartjuk a vérbaj elnevezőjének, könyve megjelenését pedig fordulónak tekintjük, még nem vizsgáltuk az előtte és utána következő évszázadokban a syphilis szó sorsát. Fracastorius műve 1530-ban jelent meg Veronában a következő címen: „Syphilis sive morbus gallicus ad Petrum Bembum patricium Venetum" (1521 előtt írta), 36 oldal, kisnegyedes alakban. Az első kiadáson kívül ismeretes a római (1531, negyedes), párizsi (1531, nyolcados), bázeli (1536, nyolcados), párizsi (1539, tizenhatodos), lyoni (1547, tizenkettedes), anversi (1562, nyolcados) kiadás (Dujardin). A munkát francia nyelven versben és prózában dr. Yvaren fordította. (A. Fournier 1870.) Magyarra Szatmári Imre ültette át 1909-ben hexameterekben, az első éneket egészben, a másodikat csak kis részletben vette át a Chouland-féle latin szövegből. Bembo feljegyzéseiből tudjuk, hogy 1525-ben a könyv kézirata a kezei között volt, s eme időpont előtt két vagy három évvel egy másik példányát is látta. Ezt dolgozta át újból Fracastorius, de akkor már három könyvben kettő helyett, és bizonyos verssorok, amelyekre Bembo célzást tesz, 1525-ben eltűntek: „Quare agetól... ergo si et nostra" részig. Az 1530. augusztusi kiadás nem tartalmazta az új kiadások első könyvének 407—408. sorát. A párizsi Bibliothèque Nationale-ban van az első kiadás pergamen példánya, amelyben Fracastorius sajátkezű írásával az I. könyv 406. sora után e két verssor olvasható a lap alján: Quo tandem infelix fato post tempore parvo Aetheris invisas auras lucemque reliquit. Ezek a sorok sem a lyoni, sem az Aphrodisiacus de Luisinus, 1728-ban Boerhaave által újból kiadott könyvében nem találhatók meg, míg a páduai 1718-i kiadásban s a magyar fordításban fellelhetők, Szatmári így fordította:
