Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 3. (Budapest, 1956)

Dr. OLÁH ANDOR: Népi orvoslás, orvostörténet, orvostudomány. (A népi orvoslás kutatásának orvostörténeti jelentősége)

NÉPI ORVOSLÁS, ORVOSTÖRTÉN ET, ORVOSTUDOM ÂN Y, (A NÉPI ORVOSLÁS KUTATÁSÁNAK ORVOSTÖRTÉNETI JELENTŐSÉGE Irta: dr. OLÁH ANDOR (Békéscsaba) A népi orvoslást a maga sajátos szempontjából nevezheti ^ a jogász kuruzslásnak, a politikus elmaradottságnak, gondolkozhat az egyik azon, hogy mennyi börtönt szabjon ki a diploma nélkül gyógyítóra, a másik azon, hogyan irtsa ki a babonát —• a kutatót az foglalkoztatja, hogy kultúrtörténeti szempontból időben és térben mit jelent a mai magyar népi orvoslás. Lássuk először időben mit jelent. Ha régi, XVII. és XVIII. századi magyar orvosi könyveket forgatunk, meglepő megegyezésekre bukkanunk a régi orvosi receptek, betegségleírások, aetioilogiás elképzelések és a mai magyar népi orvoslás adatai között. Rékés megyében így mondják el például a mádra (nádra, szünádra, szinádra) tüneteit: „Itt (gyomortájon) olyan dudorodás van, a mádra oda feljön." — ,,Feljön a gyomra és az fujtja." —. „Nehéz a gyomra és nem állja az ennivalót. Szinte olyan változások jönnek az embernek, olyan rossz érzése van. A színét veszi. Elsápad, elájul." — „Hun jobbrul. hun balrul belenyilallik." —• A XVI. Századi Orvosi Könyv ezt írja: „Az mádrának fel menése, leszállása ... az Asszonyállatokat gyakorta fárasztják. Tapogatással bizonyíttatott meg, hogy az mádra (ti. méh) úgy jött föl az gyomorra, mint egy golyóbis és megszorította az Mádrát. .. Az Fölmenésben .. . fáj az aszszonyállatnak az lépe és Mája fölött való húsai az oldal csontok alatt és nehezen leh, úgymint valami elájulással."

1