Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 3. (Budapest, 1956)

BALÁZS PÉTER: A levéltárakban őrzött időszaki orvosi jelentések a XVIII. század végéről

különféle lázak. Mivel a perzselő hőség a lehető legnagyobb mértékben ártalmas szokott lenni az eperendszerre (systemati biliosi), nem csodálatos, hogy ebben a hónapban sokkal inkább, mint más hónapokban uralkodtak az alábbhagyó epelázak (febres biliosae rémittentes). A betegségek szülőoka •— ez látszik legvalószínűbbnek — a levegőben van. A hőség ugyanis (az eredeti szövegben tévesen: color — a fordító megjegyzése) a levegő nedveit, melyek igen hajlamosak a megromlásra, szétfújván, a sekélyes vizeket és állóvizeket megrontja; másrészt ehhez járul a rossz élelem, amire az első utak csorvája tanít bennünket. A legfőbb mértékben mutatta, hogy az epe romlott meg ezekben a betegségekben: jelentkeztek a száj keserű íze, az epés hányások (vomitus biliosus) és epés hasmenések (deiectiones biliosae). Ez a betegség — tekintet nélkül a korra —• merevedéssel, ellankadással, fejfájással, nagy epesztő szomjúsággal, nyugtalansággal, gyomorémelygéssel és hányásingerrel kezdődött, ez utóbbit gyakran követte különböző színű epe kihányása és hasonló hasmenés. A láz a legtöbbször alábbhagyó (remittens) volt, gyakran azonban rendszertelen (irregularis), az érverés puha (nitis), gyenge (mollis) és nem nagyon gyors. Azoknál, akik a betegség kezdetén orvoslást kerestek, ha bővérűek voltak (plethora), érvágásra került sor. Ha az epés csórva a gyomrot (ventriculum) már ellepte, a beteg hánytatószert (emeticum) kapott, ^agy hánytató gyökeret (ipecacuana) magában vagy néhány szem hánytató borkővel (tartarus) együtt. Akiknél ez már nem volt javasolható, vagy a csórva már meg-ülte a beleket (intestina), tamariscus-félekből, kázsia bélből és borkőből készült meghajtó szert (purgans) adtam; ezek, ha a körülmények szükségessé tették, többször megismételtettek, addig ugyanis, amíg a belek csorvája kibaj fásának jelei a legnagyobb részben megmutatkoztak. Azután italként tamariscus cserje savanyú gyökeréből készített meghajtó savanyú vizet kapott a beteg, a szegények édesgyökeret és juhtejből készült savót. Ezek használata által az epés csórva gyakran teljesen eltávolíttatott, 14 napon belül a láz is megszűnt. Akiknél azonban a láz a csórva megszűnése után is megmaradt,