Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 3. (Budapest, 1956)

BALÁZS PÉTER: A levéltárakban őrzött időszaki orvosi jelentések a XVIII. század végéről

enyhítő beöntéssel serkenttették, a mellre nyugtató borogatást, a lábakra tisztító borogatást (epispastica) raktam, belsőleg enyhítő, oldó, lobellenes gyógyítást alkalmaztam nátriummal és oldó gyümölcslével; az ital hasonlókból állott. A szegények részére pipacsmák virágjából főzött tea, vagy árpából mézzel és ecettel főzet készült. Ezek megtörténte után a legtöbbször megszűnt a beteg szorongó érzése és a lélegzetvételben is megkönnyebbülés következett be. Folytatódott ez az orvoslás mindaddig, míg a válság időszakának jelei nem mutatkoztak. Ha azonban a kiürülés megtörténte után továbbra is megmaradt a gyomor megterhelése, lázcsillapító (diaphoreticum) antimont, tengerihagymás ecetmézet (oxymel scilliticum), s újra ismétlődő esetben kénantimont (chermes minérale) alkalmaztam, a mellre pedig hólyaghúzó gyógyszert (vasica). A szegény betegeknek azt parancsoltam meg, hogy lenolajat szedjenek és melegvíz gőzét szívják be. Ezek megtörténte után már mutatkoztak a válság időszakának és a közelgő betegségfordulásnak jelei. A betegségfordulás ennél a betegségnél nemcsak a köpködés, hanem egyeseknél hasmenés, vizelet és izzadás formájában is mutatkozott. Bármelyik következett is be ezek közül, mindig a jebbulás jeleként mutatkozott. Akiknek kebléből hörgés hallatszott s ehhez még száraz köhögés is járult, azoknál kénantimont alkalmaztam rákszemekkel (lapides cancorum), megparancsoltam, hogy szájukon enyhítő gőzöket szívjanak be, s így történt, hogy rövidesen az érett köpetek (sputa cocta) bekövetkeztek. Akinél a betegségfordulás hasmenés útján következett be, azoknál beöntést vagy enyhe tisztítószereket alkalmaztam. Akiknél ez izzadtság formájában történt, azoknál gyenge izzasztószereket (diaphoretica), végül akiknél vizelés formájában, azoknál szasszafrász teából és meghajtó gyökerekből gyenge vizeletmeghajtót alkalmaztam. Mindkét betegségben lévők, ha orvosságokat nem használtak, ha nem óvakodtak a hidegtől, vagy nagyon öregek voltak, elgyengülvén már szervezetük, többen belehaltak. Február hónap. Ebben a hónapban a hideg ugyanazzal a hevességgel tovább tartott, állandó havazások voltak, ritkán 8 Orvostörténeti közi. — 10J5 113