Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 2. (Budapest, 1956)

Dr. GORTVAY GYÖRGY: A tudománytörténetírás nemzetközi veszteségei 1945 óta

A TUDOMÁNYTÖRTÉNETÍRÁS NEMZETKÖZI VESZTESÉGEI 1945 ÓTA írta: Dr. GORTVAY GYÖRGY (Budapest) A

nagyobb előadások és referátumok mellett arra is szükség van, hogy időnként az orvostudománytörténelem fontosabb tárgyi és személyi eseményeivel és hivatási életével is foglalkozzunk. Ezt a célt szolgáljuk, mikor néhány méltató szót küldünk szakmánk 1945 után elhunyt kimagasló művelői után. Az 1945 óta elhunyt orvostörténészek közül nálunk legismertebb volt az olasz Arturo Castiglioni (1874—1953), a trieszti Lloyd tengerhajózási társaság főorvosa és a páduai egyetem orvostörténelem tanára (1924). Politikai okokból 1938-ban az Észak-Amerikai Egyesült Államokba vándorolt ki, amerikai állampolgárságot szerzett és itt 1943—1947-ig a Yale egyetem orvostörténeti tanáraként működött; 1947-ben visszaköltözött Olaszországba és haláláig Milánóban élt. Első munkája: La vita et l'opéra di Santorio Capodistriano (Bologna, 1920.) Santorio Santorio (1561—1636) páduai orvosnak az anyagcsere élettana megalapítójának munkásságát helyezte új megvilágításba. Istorio de medici e medicine di alti tempi (389 lap, Milano, 1925.) c. munkája 135 művészeti kivitelű ábrával ellátott 17 tanulmányt tartalmaz főleg olasz vonatkozású orvosi témákról: a Dante korabeli gyógyászat, Lorenzo Ghiberti szemészeti tractatusa, Benvenuto Cellini betegsége és orvosai, a pestist tárgyaló olasz könyvek, Antonio Maria Valsalva, Giorgio Bag-