Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 2. (Budapest, 1956)

Dr. KATONA IBOLYA: Az első magyar orvosnő

AZ ELSŐ MAGYAR ORVOSNŐ Irta: dr. KATONA IBOLYA (Budapest) ozinnyei: „A magyar írók élete és munkája'' c. művében v3 pár jelentéktelen sorban emlékezik meg az első magyar orvosnőről, Hugonnai Vilmáról. Hátrahagyott kéziratai tanúsítják, hogy hazánkban a XIX. század utolsó harmadában milyen makacs elszántságra volt szükség s milyen nehéz harcot kellett vívni azért, hogy a nők is érvényesülhessenek a különböző magas grádushoz kötött pályán. Hugonnai Vilma 1847. szeptember 20-án született Nagytétényben. Apja szentgyörgyi gróf Hugonnai Kálmán, anyja tomesti Pánczély Riza volt. A hét gyerek közül Vilma az ötödik. Anyja rendkívül szigorú hozzá, többet követel tőle, mint a többi gyermekétől. Nehezen hajlítható, komoly, koraérett gyerek. A betű a mindene. Házi tanító tanítja az elemi osztályok tárgyaira, majd 4 évet tölt el Budapesten Prebstel Mária leánynevelő intézetében. Édesanyja látva nagy könyvszeretetét, többször biztatta: „tanulj, hogy boldog légy!" De segíteni, utat mutatni leányának nem tudott, mert korán elhunyt. 1865-ben férjhez ment Szilassy György földbirtokoshoz. Eleinte Parádpusztán, majd Pándon lakott. A Szilassy-családnak komoly könyvtára volt, de abból őt sem az új, sem a régi regények nem érdekelték, kizárólag a népszerű nyelven írt természettudományos könyveket bújta. A fővárosi könyvkereskedésekből egymásután érkeztek számára az új kiadványok. Férje — hirtelen, lobbanékony természetű ember — nem tudta megérteni, miért nem köti le a háztartás, a gyermeknevelés az ő asszonyát.