Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 2. (Budapest, 1956)

NATTER-NÁD MIKSA: A juniperus felhasználása az ókortól napjainkig

is felhasználják. Érdekes faj ez abból a szempontból is, hogy ága hegyén úgynevezett cédrusgubacs fejlődik, amelyet termőhelyén a férgek ellen használnak. A kertészeti és erdészeti szempontból figyelemre méltó borókafajok ismertetésétől, de még a felsorolásuktól is, azok jelentékeny száma miatt el kell tekintenem, mert itt nem lehet a célom, hogy mindezeket bemutassam, bár ezek nagy részének fája, héja, vagy gyümölcse eredeti termőhelyükön gyógyszerül szolgál. Kétségtelen, hogy lehetnek bennük is olyan, még ismeretlen és esetleg fontos hatóanyagok, amelyeket egyszer majd a tudomány igénybe vehet, mint ahogy a nálunk is honos borókákban is felfedezhetünk még olyan újabb anyagokat, szerves vegyületeket, amelyek új módokat, lehetőségeket, eszközöket, illetve szereket bocsátanak az orvostudomány rendelkezésére. A juniperus-félék orvosi felhasználásának az ókortól a napjainkig követett vázlatos felsorolása azonban nem lenne teljes, ha röviden nem emlékeznénk meg a XVII. század második felében Európa-szerte ismert és széles körben használt balzsamáról, a „balsamum carpaticum"-ról, illetve a „balsamum hungaricum"-ról, amelyről valóban azt lehet mondani, hogy tőlünk indult el hódító útjára. Nem úgy, mint a másik, a szintén hazánkkal kapcsolatos szer, a rozmaringból készült „Aqua Regináé Hungáriáé", a magyar királyné vize, amelyről Johannes Prevotius páduai orvostanár 1666ban. Hannoverben megjelent munkájában írt először. Készítési módjának a leírását, mint munkájában megjegyezte, egy régi breviárium egyik lapján találta, amelyre maga Sancta Elisabetha, Hungáriáé olim regina írta sajátkezűleg. Az újabb kutatások során kiderült, hogy ennek az illatos rozmaringszesznek semmi köze sem volt Erzsébet hajdani magyar királynéhoz és az Aqua Regináé elnevezés kitűnő fogás volt az ügyes olasz részéről készítményének elterjesztésére. Ma már tudjuk, hogy rozmaringból már a XII. században készítettek gyógyító fluidumokat s ilyenek előállításában nagy része volt különösen a nagytudású Arnaldus Villanova tanítványának, a hányatott életű spanyol Raymundus Lullusnak. Prevotius, hogy korunk divatos szavával fejezzük ki magunkat, nagy