Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 2. (Budapest, 1956)

NATTER-NÁD MIKSA: A juniperus felhasználása az ókortól napjainkig

lönben ugyanúgy és olyanformán, ugyanolyan célokra használják az orvoslásban és a háztartásokban, mint a keleti borókafajokét, vagy pedig a nálunk honos közönséges borókáét. Az elmúlt századok füvészeit külön nemzetiségnek vélték és a borókától el is választották a Közép- és Dél-Európa magasabb hegyein, a Pirreneusokban, de az erdélyi Érchegységben is előforduló, száraz mésztalajokon vagy ritkás fenyvesek aljnövényzeteként tenyésző, zömök növésű, cserjeszerű Juniperus sabina-t, amelyet általában nehéz szagú borókának neveznek, de lóciprusnak, ciprusfenyőnek, fásciprusnak, bécsi rozmaringnak, sőt kerti ciprusnak is mondanak. Tűlevelei négysorosak, aprók és pikkelyszerűek. Tobozbogyói feketék, később hamvasak. Gallyainak hegyében és bogyóiban undorító, bódító szagú és mérges éteres olaj van, amit ki is vontak és tinktúrát készítettek belőle. Ezt a borókafajt már Dioszkoridész, időszámításunk I. századában élt görög orvos is megemlítette az orvosi anyagokról (,.peri hülész iatrikész") szóló munkájában „bradys" vagy „kratos" néven. A régi rómiaiak sabina-nak nevezték, mert különösen a sabinok, ez ősitáliai nép körében volt igen elterjedt a nehéz szagú boróka titokzatos célú felhasználása. A sabina nevet az ókori költők tették ismertté. Ovidius és Vergilius többször is hivatkoztak rá, mint amelynek „a füstje az oltárokról szétárad és helyettesíti a tömjént". Plinius a História Naturalis XXIV. könyvében azt írta, hogy a sabinának két fajtája van: az egyiknek a levele a tamariszkuszhoz hasonló, a másikénak a ciprushoz, de mind a kettőnek olyan ereje van, mint a cinamonumnak, vagyis a fahéjnak. Nemcsak „collectiones minuit et nomas conpescit, illita hulcera purgat", vagyis kelevényeket kisebbít, évődő fekélyeket megzaboláz, felkenve daganatokat gyógyít, ezenkívül igenis sacer-t, azaz Szent Antal tüzét, meg „carbunculus"-t, vagyis pokolvart oszlat, de ,,

partus emortuos extrahit apposita et suffita", ami miatt hírhedtté is vált. A középkor orvosfüvészei savina néven foglalkoztak a növénnyel, amelynek termesztését a „Capitulare de villis" néven ismert királyi rendelet is megkövetelte. Ezt valamelyik Karo3* — 211