Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 2. (Budapest, 1956)
NATTER-NÁD MIKSA: A juniperus felhasználása az ókortól napjainkig
tési zavarok, bélbetegségek, vesegyulladással nem kapcsolatos vízkórság ellen, a fáját, illetve annak kivonatát a köszvény és reuma ellen, a borókaszesszel való bedörzsölést pedig az ágyékzsába, az izomreuma és a ficamodás ellen ja vall ja. És így lehetne tovább folytatni a felsorolását annak, hogy az elmúlt évtizedek phytiatrikusai hogyan vélekednek a boróka gyógyító tulajdonságairól és hasznáról. Johann Künzle, a svájci Kneipp, aki — mint valamikor Paracelsus — bejárta Svájc egész területét, felkereste a hegyi falvakat, kikérdezte a pásztorokat, a favágókat, a szénégetőket, a kőfejtőket, a vadászokat, a halászokat, az eldugott falvak öregeit, hogy te;ti bajaikat, betegségeiket milyen füvekkel és miként gyógyítják. Künzle, a Chur mellett levő Zizers lelkésze „Chrut und Uchrut" című könyvében ezt írta a borókáról: „Ezen fán a jó Isten mindent gyógyszernek teremtett, gyökerétől egészen a csúcsáig. Fája, héja, ága, bogyója tisztítja, élteti és erősíti az összes szerveket, különösen pedig a gyomrot s ezért minden gyógy keverékbe be kell tenni és nemcsak a láz és a belső hévség elleniekbe. Olyan fürdő, amelyben ez a fa és lombozat ázott, kiválóan jó a reuma ellen." Természetesen nemcsak a Juniperus communis bogyóinak és fájának tulajdonítottak olyan gyógyító tulajdonságokat, aminőkről a fentiekben volt szó, de megtalálták a boróka többi fajában, így a Juniperus nana-ban, a törpe borókában, a mediterán vidék borókáiban, a Juniperus macrooarpa-ban, a nagy bogyójú borókában, valamint a Fiume környékén is gyakori és hazánk a más területein is megtelepített Juniperus oxycedrus-ban, amely arról nevezetes, hogy nagyszemű tobozbogyói úgy piroslanak, mint a korallgyöngyök. Főként ennek fájából és ágaiból állítják elő száraz lepárlás útján a borókakátrányt, a pix juniperi oxycedri-t, vagy a oleum cadinumot, ezt a sötétbarna, olajsűrű, kellemetlen, füstös szagú, csípős, égető ízű folyadékot, amely főként magasan forró szénhidrogénekből, guajakolból és egyéb fenolokból áll és gyógyszerül használják főleg külső bőrbajok esetén. 3 Orvostörténeti közi. — 2 i 33
