Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 2. (Budapest, 1956)

NATTER-NÁD MIKSA: A juniperus felhasználása az ókortól napjainkig

Zweifer asztmaellenes füstölője, Charon hathatós ellenmérge. Friedrich Hoffmann, a XVIII. század első felében sokat emlegetett német orvos egyik csodacseppje, valamint a metzi Schroeder sebbalzsama. Korunk phytiatrikusai sem szűkölködnek a boróka dicséretében. Különösen a svájciak karolták fel a boróka több irányú felhasználását. Eugen Fischer „Unsere Heilpflanzen" c. Zürichben 1941-ben megjelent könyve felsorolja azokat az orvosokat, akik a boróka hatásosságát különösen kiemelték. így Hugo Schulz „Vorlesungen über Wirkung und Anwendung der deutschen Arzneipflanzen" (1929.) c. könyvében a boróka tobozbogyóit, mint kitűnő vizelethajtó szert említi. A bogyókból készült borókaíz éppen olyan jó eredménnyel használható a gyermekek vesevízkórjánál, továbbá á krónikus reumatizmussal és köszvényes bajoknál és a hiányos menstruációnál. A borókaolaj alkalmazásánál —• írta —, amelynek antiszeptikus hatása a terpentinolajhoz hasonló, a legnagyobb óvatossággal kell eljárni. Még a bogyótól vagy annak levétől is tartózkodni kell, ha kimondott vesegyulladásról van szó, mert a boróka izgatja a vese szövetét. Erre utal különben a hazai irodalom is, amikor kimondja, hogy a borókakészítményeket veseizgató hatásuk miatt olyan vízkórok alkalmával, amelyek maguk is vesegyulladással kapcsolatosak, vizeletelhajtókul nem szabad használni. Kurt Klare, ismert .svájci tüdőspecialista élénken ajánlja a befőzött borókaié s a borókaíz használatát a gyermekkorban jelentkező tuberkulózis különböző formái ellen és megjegyzi, hogy minden esetben az étvágy fokozásával rövid idő alatt a borókakészítmények alkalmazásával jó súlygyarapodást figyelt meg. Szerinte a boróka fiziológiai hatása élénk anyagcserében és az organizmus fokozott aktivitásában és ellenállóképességében nyilvánul meg. • F. Eckstein és S. Flamm 1933-ban Bad Wörrishofenben, Kneipp Sebestyén egykori működési helyén kiadott, Kneipp növénykúrájával foglalkozó könyvükben a tobozbogyókat az ideges bántalmak, a bágyadtság, a tarkófájás stb. ellen ajánlották. A svájci Eugen Asper a boróka bogyójának és fájának stimuláló, erősítő és vizelethajtó tulajdonságairól ír, ' és a mézzel kevert borókabogyó főzetet emész-