Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 2. (Budapest, 1956)

NATTER-NÁD MIKSA: A juniperus felhasználása az ókortól napjainkig

bókon, az északi síkföldek terméketlen legelőin, de nálunk a homokon is nő és jó homokkötő. Egész Európában, Szibériában Kamcsatkáig, Észak-Amerikában, Grönlandon, a Káspi-tó mellékén és Észak-Afrikában is tenyészik. Sokféle magyar neve van. Borókán kívül mondják gyalogfenyőnek, aprófenyőnek, borosfenyőnek, töviskés fenyőnek, borsfenyőnek, búsfenyőnek, borostyánfenyőnek, gúzsfenyőnek, cirukafának, borsikának, fenyőtüskének, borossánnak, kornabéknak és mérgestüskének is. Boróka szavunk csak XVII. század elején tűnt fel az irodalomban. BárcZi Géza Magyar szófejtő szótára szerint valószínűleg a szlovák ..borievka" vagy „borouka" szó átvétele. Meg kell jegyeznem, hogy a borievka vagy borouka szó nem általánosan használatos, mert a Felvidék igen sok helyén ,,jalovec" néven is ismerik, a lengyelek is így mondják, az orosz nyelvben pedig mozszsevelnyik vagy veresz a boróka neve. Feltételezhető, hogy a boróka, valamint bogyója már a honfoglalás előtti korban sem volt a magyarság előtt ismeretlen, mert azokon a tájakon, amerre a magyar törzsek jártak és éltek, csaknem mindenütt tenyészett, és bizonyára használatban is volt vagy mint füstölőszer, vagy mint ételízesítő s alighanem mint gyógyszer is. Szatmár megye egyes részein különben borókának mondják a sásnak pelyhet eresztő fás virágszárát. Nálunk a boróka többnyire bokrosán nő, de fává is növekedik és több száz esztendeig elél. Tűje egyenes, merev, szúrós csúcsba keskenyedő, színe világoszöld, gyengén csatornás, a közepén kékes fehér csík húzódik végig, visszája zöld s a fán, illetve az ágakon négy esztendeig is megmarad. Hím virágai többnyire a kurta hajtások tetején, termő virágai pedig a levelek tövében fejlődnek. A termő virágból, az apró barkák húsos murvapikkelyeinek összenövéséből kis bogyó, ún. tobozbogyó keletkezik, amely eleinte zöld, később fekete és hamvaskék lesz. Ebben rejtőzik a három kemény, felfelé három élű magja. A boróka fájának, de különösen tobozbogyójának felhasználása már a történelemelőtti időkben kezdődött. Bizonyos fák és bokrok a hajdankorban különös megbecsülésben részesültek. Az ősi germán népeknél több más növény