Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 2. (Budapest, 1956)

NATTER-NÁD MIKSA: A juniperus felhasználása az ókortól napjainkig

az egyfalkások rendjébe tartoztak. Később a két nemzetséget két alnemzetséggé választották szét a botanikusok. Egyik az oxycedrus, ide azokat a borókaféléket sorolták, amelyek tűlevelűek; a másik a sabina, ehhez pedig olyanok tartoznak, amelyeknek levelei többnyire pikkelyesek. Az 1924-ben megjelent Magyar Flóra a borókaféléket még az abietaceák családjában tartotta számon. Engler—Diels 1936. évi Syllabusa megszüntette az abietaceák családját, s azok néhány nemzetségét a pinaceák családjába osztotta, a többit pedig új családba, a cupressaceák családjába sorozta, mivel több rokonvonást mutatnak a ciprusfélékkel, mint a fenyőfélékkel. Soó— Jávorka: „A magyar növényvilág kézikönyve" (1951) már a ciprusfélék családjának egyik nemzetségeként mutatja be a juniperust. A boróka ma is használatos tudományos neve először Vergiliusnál fordul elő a VII. eclogában. Két pásztor egymással versenyezve verseket mond. Corydon, az egyik pásztor így verselt: Stant juniperi et castaneae hirsutae: strata jacent passim sua quaeque sub arbore poma. (Álltak a borókák és a borzas gesztenyék: elszórva hever mindegyikük fája alatt a saját gyümölcse.) Vergilius juniperus szavát a .kelta „jeneprus" szóból származtatták, ami nyerset vagy merevet jelent, utalással a fájára és ágaira, de a latin költő magyarázói olyan véleményen :s voltak, hogy az elnevezés talán a latin juvenis == fiatal és a perire — elveszni, elpusztulni szavakból keletkezett, valószínűleg azért, mert a boróka egyik jellegzetes fajának olaja, illetve hajtásvégeinek főzete már a messze múltban, mint ifjú nemzedéket elvesztő, abortiv szer volt ismeretes. A juniperus nemzetség legismertebb faja, a Juniperus communis, amely — miként tudományos neve is mutatja — közönségesnek tekinthető. Száraz lejtőkön, erdők szélein, dorn2* 2~i 19