Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 2. (Budapest, 1956)

NATTER-NÁD MIKSA: A juniperus felhasználása az ókortól napjainkig

A JUNIPERUS FELHASZNÁLÁSA AZ ÖKÖRTŐL NAPJAINKIG írta: NATTER-NÄD MIKSA (Budapest) A művelődéstörténet megállapítása szerint a régmúlt ko-tV rok népeinek fűszeres és varázslati növényei egyúttal gyógyító növények is voltak. A gyógyításra különösen bevált növényeket számon tartották, lajstromozták, a feljegyzéseket gondosan őrizték, sőt gyakran kőbe vagy érctáblákra is vésték, így maradt ránk nagyon sok gyógynövény ismerete. Ezek sorába tartozik a boróka is, amelyet az ókori népek különböző bajaik esetén gyakran vettek igénybe. Természetesen minden nép a maga földjén termő borókákban találta meg a gyógyítás módjait és lehetőségeit. Az ókori egyiptomiak sokra becsülték a borókát, többféle gyógyszert is készítettek belőle. Az Ebersféle papyrus, amely a legrégibb füveskönyvnek tekinthető, 39 gyógyszert sorolt fel, amelyeknek legfontosabb anyaga a boróka volt. Az ókori görög és római orvosok, füvészek ránk maradt írásaiból, a korai középkorból származó kódexekből (pl. a XIII. századi „Walesi orvosságos könyv"-ből), a késői középkorban élt „botanikus atyák" feljegyzéseiből, a „Hortus sanitatis"-okból és a „Kreuterbuch"-okból érdekesen bontakozik ki a különféle borókafajok sokféle haszna, de felhasználásuk sok furcsasága is. Mielőtt ezeket mind sorra vennők, ismerkedjünk meg magával a borókával. Az északi földgömbön tenyésző borókafajok száma 33-ra tehető, közülük 5 a Kárpát-medencében is honos.. Linné rendszere szerint a borókafélék a kétlakiak seregében