Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 2. (Budapest, 1956)

Dr. GORTVAY GYÖRGY: A tudománytörténetírás nemzetközi veszteségei 1945 óta

Felix Oefele (1861—1954) New-Yorkban élt német orvos; asszír, babiloni és egyiptomi orvoslás történetébe vágó dolgozatokat írt: Keilschriftmedizin (Abhandlungen zur Geschichte der Medizin. Heft. 3. Breslau, I. N. Kern. 1902); Jahwisten und Elohisten (Prager Med. Wschrift 1900—1910) stb. Heinz Zeiss (1888—1945) a hamburgi, majd a berlini egyetemen a közegészségtan tanára. Zeiss 1921—1931 között a Szovjetunióban dolgozott, mint bakteriológus, majd mint a Tarrassewitsch kísérleti terápiai kutató intézet kemoterápiás osztályának vezetője. Nagy irodalmi munkásságot fejtett ki a járványtan, a parazitológia és orvostörténet terén. Ö alkotta a Geomedizin (geopathologia) fogalmát. Olga Mecsnikova, férje kézirata alapján megírta Mecsnikov életrajzát, mely 1921-ben angolul is megjelent (Life of Elie Metschnikoff 1845—1916. 297 lap, London, 1921). Ezt németre fordította és érdekes kommentárokkal látta el. Elias Metschnikow Leben und Werk (196 lap, Jena, 1932.). Ö ismertette először a nyugati országokban az újjászervezett szovjetorosz orvostudománytörténeti kutatást (Der Arbeitsplan des neugegründeten Moskauer Forschungsinstitutes für Geschichte und Methodologie der Medizin. Sudhoffs Archiv für Geschichte der Medizin 1931 : kt. 258—263). Ugyanerről írt még a Klinische Wochenschrift 1933. március 4-i számában. Egy másik tudományos életrajzában, Behrings Gestalt und Werk (627 lap. Bruno Schulz Verlag, Berlin, 1940) c. munkájában fokról-fokra követi Behring tudományos munkásságát — az antitoxin felfedezéséig, és kitűnő korrajzot fest a bakteriológia hőskoráról, az egyetemi tanszékek betöltéséről, és arról is, hogy miként lett a közegészségtan területén a bakteriológia egyeduralkodóvá. Friedrich Wolter (1877—1946) a hamburgi járványtaní kutatóintézet vezetője főleg járvány történettel foglalkozott. Fő munkái: Aufgaben und Ziele der epidemischen Forschung (Hamburg, 1925) és (Die Grundlagen der beiden Hauptrichtungen der epidemischen Forschung (Pettenkofer Gedenkschrift München, 1926.). Wolter élesztette fel hosszú tetszhalál után a Pettenkofer helyi és időbeli diszpozíció tanát, amely