Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 1. (Budapest, 1955)

Dr. VAJKAI AURÉL: Parasztfürdőhelyek

Épp így a szintén erdélyi Szejke fürdőt is a hagyomány szerint 1840 táján fedezte fel egy pásztor, ámbár tudjuk, hogy jóval korábban már könyvbeli emléke is előfordul.

55 Az eddig elmondottak alapján megállapíthatjuk, hogy nálunk a XVI. század óta fürdőhelyeinket a parasztság, a nép felkereste, sőt a legtöbb helyen külön a számukra létesítettek fürdőket (balneum rusticum). Voltak időszakok, amikor egyikmásik fürdőhelyet csak a parasztság látogatta, sőt feltehető, hogy a fürdőhelyek keletkezésében, kialakulásában parasztságunknak szerepe volt, ha ez minden részletében nincs is tisztázva, mert a nép szemléletében a gyógyforráshoz nagyon könynyen tapadnak elfogadható, reális, bár meg nem történt események, vagy teljesen irreális tartalmú legendák, mondák. A továbbiakban vizsgálat alá kell vennünk a következő kérdéseket: milyen vizet használ fürdőzésre a nép, a vizet milyen módon használja, alkalmazza és végül milyen betegségek ellen veszi igénybe a fürdőzést? A nép szempontjából nem fontos, hogy a víznek valamilyen különleges alkatrésze, hatása, gyógy ereje legyen, elég, ha a közösség valami különleges gyógyerőt érez benne. Gyógyerőt érezhetnek kisugározni egyszerű forrásvízből, minden kultusz, természetfeletti jelenség képzete nélkül is. A kalugyeri időszaki forráshoz igen sok román zarándokol el és hisznek abban, hogy a benne való fürdés bőrbetegségeket, köszvényt, szemfájást gyógyít. Csudálatosnak tartják a forrást, mert időszaki a megjelenése, mert rendkívüli jelenség. A kalugyeri időszaki forrás, az Izbuk nem szorosabban vett parasztfürdő, ahová hetekre eljön üdülésre a parasztember és ahol — mint az iszap, thermal vagy kénes gyógyvizekben — valóban racionálisan, fizikális módszerekkel segítené elő a gyógyulását, hanem inkább a vallásos-mágikus eljárások közé sorolható fürdőmód. Az izbuki forrás időszaki forrás (különben teljesen indifferens 9 Celsius fokú víz) és épp rendkívüliségében, a megmagyarázhatatlan természeti tüneményben érzi a nép a gyógyerőt. A múlt század elején már több ízben megemlékezik róla az irodalom.

56 Az akkori írások szerint főleg bőrbajosok látogatják, de számtalan béna, vak, szemfájós, köszvényes is fel-