Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 1. (Budapest, 1955)

Dr. VAJKAI AURÉL: Parasztfürdőhelyek

Szklenó fürdőjéről Bél Mátyás

24 ír részletesebben 1723-ban. Egykorú rajzban bemutatja a fürdő képét: a képen több egyszerű fazsindelyes házikó látható, az aláírás szerint az egyik az előkelőek fürdője (lavacrum digniorum), a másik a parasztoké (lavacrum rusticorum), a harmadik a természetes gőzfürdő (sudatorium natura factum). Külsejére különben az előkelőek és a parasztok fürdője teljesen egyforma volt. Egy harminc évvel később megjelent munkában

25 hasonló felosztást találunk, de a könyvhöz mellékelt metszet bizonysága szerint akkorra már az előkelőek fürdőháza megszépült: emeletes barokk épületté alakították, mögötte húzódik meg a szerényebb, földszintes parasztfürdő (balneum rusticorum). Trencsénteplicen 1726-ban három fürdőház volt: urak hévize, közös hévíz és a parasztok hévize.

26 Egyszerűbb, gerendákból összetákolt házak voltak, a szegényebb nép-»szőlőveszszőből, gallyakból készített kunyhóban lakott.

27 Rajecen szintén megkülönböztettek úri és közönséges (a népnek való) fürdőt. Itt épület 1793-ban még nem volt.

28 A Veszprém megyei Bakonyszentlászló akkor kénes hévíznek leírt gyógyforrását a környék lakói régóta használták, belsőleg is alkalmazták.

29 Kitaibel

30 írja úti naplójában (1799). hogy a parasztság főleg májusban, júniusban keresi fel Bakony szentlászlót, vasárnaponként 120 ember is köpölyözteti magát, szívatja vérét, úgy, hogy a patak egészen vörös a vértől. A fürdő céljára épületet emeltek, a kirurgus is ott lakik. A vidéken mint kénes fürdő híres, vizét a falusiak naponta iszszák. Mehádián (Herkulesfürdő) több forrás fakad, gyógyhatásúkról már a XVIII. század végén csudadolgokat beszélnek. Az akkoriak szerint minden forrásnak különböző a sajátsága, az egyik szembaj, a másik hideglelés, a harmadik szaggatás, rüh stb. ellen jó. 1794-ben azt írják,

31 hogy a fürdőintézetek egészen szegényesek, a sok rabló miatt messzire nem lehet elmenni. A románok családostól jönnek a falvakból, mindjárt az első forrásnál megkezdik a fürdést, aztán kipihenik magukat, majd ismét megfürödnek, óráról órára tovább mennek, úgy, hogy három-négy nap alatt 30—40-szer is megfürödnek.