Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 1. (Budapest, 1955)

Dr. VAJKAI AURÉL: Parasztfürdőhelyek

PARASZTFÜRDÖHELYEK írta: Dr. VAJKAI AURÉL (Veszprém) N

épünk a legtöbb betegségnél igénybe vesz valamilyen fürdőt. Erre tanította a hagyomány, ezt tanácsolják a javasok is. A régiségben, a boszorkányperek aktáiban,

1 a mai gyűjtésekben számtalan feljegyzésünk van a gyógyító célú népi fürdőkről, azok összetételéről, a fürdőzés módjáról. Mindezekben a döntő szó nem az esetleges hatóanyagé, a gyógynövényé, a fizikális hatásé, hanem a nép sajátos, mágikus, természetfölötti erőket is igénybevevő eljárásaié. így pl. szerepelnek bizonyos napok, bizonyos módon gyűjtött növények, meghatározott helyről összeszedett anyagok, számmágia, asztrológia stb.

2 Itt most azonban nem ezekről a varázslatos módon elkészített fürdőkről akarunk szólani. Használ és használt régebben is a nép sokszor olyan fürdőt,

3 meglátogatott olyan fürdőhelyeket, amik használata egészen ésszerű, amikben semmiféle mágikus elem nem nyilvánul meg. Kérdés, hogy ezeknek a racionális fürdőknek a tárgyalása mennyiben tartozik a népi orvoslás körébe. Hovorka—Kronfeld

4 könyvében a bevezetést író Neuburger szerint a népi orvoslás a népnek a betegségekről való hagyományos felfogását és gyógymódjait tartalmazza, ellentétben a hivatalos orvostudománnyal. Jungbauer

5 a népi orvoslásban mágikus gyógyítást lát, Szendrey Zsigmond

6 az orvostörténelem körébeutalja a helyes megfigyelésen, a tapasztalaton alapuló eljárásokat. Mi ennyire nem szűkítjük a népi orvoslás fogalmát. Végeredményben a nép szemlélete egység és abból eljárások csak azért, mert reálisak, nem rekeszthetők ki erőszakosan. Ne keressük felTó'