Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 1. (Budapest, 1955)

Dr. BENCZE JÓZSEF: Vas megye kórházainak (ispotály) 700 éves története

rolt. Szerepel továbbá nagyon sok köpölyöző szerszám üvegből és porcelánból, valamint több fajta „fogantéi", vagyis foghúzó. Az ispotály személyzete az orvosokon és kirurgusokon kívül kurátor, főzőasszony, fehércselédek (ápolónők) és szolgalegények voltak. Az első szerzetes ápolónő 1829-ben jelenik meg Vas megye kórházaiban. Az élelmezés egészen a milleniumi időkig nagyon sivár lehetett. Rendszerint jótékonyságra és az ajándékba beszállított készletekre számítottak. A város elszámolásában a következők szerepelnek: tehénhús, ürühús, káposzta, torma, sárgarépa, kerékrépa, fehér gyökér, fekete gyökér, hagyma, ecet, alma, fenyőmag, köménymag, tojás, tej, dara, liszt, burgonya. Nagy ünnepekre Kőszegen sör is szerepel. A felszerelési tárgyak egyszerű puhafa asztalok, székek, egykét karosszék, szalmazsákos ágyak voltak. De már a XVII. századtól fogva minden szobában ott van a „csöngetil" (csengetyű) és a „pökéce", vagyis köpőedény. Az 1829-ben megnyílt Emberbaráti Kórház irataiból kiderül, hogy ott már úgy a földszinten, mint a később épített emeleti részen a betegek részére a folyosók végén beépített kiesettek voltak, míg a korábbi (XVII. század) öreg Polgári Ispotályban még az udvar sarkában álltak a deszkából épített árnyékszékek, amelyeket a korabeli iratok „reterát" néven említenek. Az áttanulmányozott, kb. 50 darab Vas megyei és Sopron megyei kézirat, testamentum, rengeteg jegyzőkönyv alapján megállapítható, hogy ezek között mindössze két főúri eredetű testamentum van kórházak céljaira, egy papi, míg a többi kivétel nélkül mesteremberektől, kisparasztoktól származik, sőt 11 jobbágy eredetű is van. Nem mondhatjuk tehát, amint a bevezetőben már említettük, hogy Vas megye kórházainak alapításához és eltartásához a mohácsi vésztől kezdve az erőltetett osztrák császári kolonizációs, beolvasztási kísérleti idő alatt is legcsekélyebb mértékben hozzájárult volna a császári udvar vagy a központi császári kormányzat, vagy a Helytartó Tanács. Pedig tudjuk, hogy