Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 1. (Budapest, 1955)
Dr. BENCZE JÓZSEF: Vas megye kórházainak (ispotály) 700 éves története
levéltári adatai arra engednek következtetni, hogy ispotálya volt már a XVI. században is. Sárváron Nádasdy Tamás Magyarország nádora, már 1560-ban fenntartott egy „várispitát", amint az leveleiből és Szegedi Kőrös Gáspár udvari orvos irományaiból kiderül. Ez a levelezés tökéletes épségben az Országos Levéltár tulajdona, majdnem teljesen magyar nyelvű és nemcsak orvostörténelmi szempontokból, de nyelvészeti és politikai tekintetben is egyaránt nevezetes és értékes. Ez a kórház a sárvári várban volt, vagy az ún. Vármelléken, amely a várat körül folyó mély csatorna külső övezetében terült el. Az említett iratokban nagyon sok hivatkozás van rá, de ügy gondoljuk, hogy ez a kórház csak a belső cselédség használatára volt. A XVII. század végén kis zsúpfedeles házban községi ispita állott, amelynek vezetője orvosdoktor volt. Ez az ispita is az ún. Vármellék utcában volt, csupán annyit tudunk róla, hogy két szobában 16 betegágy volt. Majd 1857-től fogva nagyobb és szebb kórháza lett Sárvár városának, az ún. Kis utcában, amelynek épületében jelenleg a községi egészségház van. Ennek a kórháznak dr. Messer Sámuel volt az orvosa, aki a pesti Universitáson szerezte meg diplomáját. Modern kórházát 1907ben nyitotta meg a város, ezt 1912-ben megnagyobbították. Celldömölk első kis kórháza a szabadságharc után létesült, majd 1897-ben épültek fel jelenlegi kórházi osztályai, amelynek első igazgató-főorvosa dr. Géfin Lajos volt. A kórházhoz ma Intapusztán 80 ágyas elme- és idegbetegfoglalkoztató intézet is tartozik. A megye területén még a következő kórházak és szanatóriumok voltak, illetve vannak: Muraszombaton 1792-ben 20 ágyas kórház létesült, amely 1849-ben leégett, négy év múlva felépült és 1914-ben teljesen korszerűsítették. Ma Jugoszláviához tartozik. Pinkafő. Itt már 1701-ben 20 ágyas kórház volt, amelyet 1708-tól fogva dr. Krapf Ignác vezetett. Ma Ausztriához tartozik.