Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 1. (Budapest, 1955)

Dr. VAJKAI AURÉL: Parasztfürdőhelyek

95 Bányai János, A Székelyföld természeti kincsei stb. 1938. I. k. 148. 9

6 1791. MOE. IV. 215. »

7 A. de Gerando, Siebenbürgen. 1845. 104—105. — Vitos, Csíkmegyei Füzetek 1894/96. 138. 98 Erdély, 1893. 139. —• Fákra rongyot inkább a búcsú járóhelyeken aggatnak a betegek (v. ö. Vajkai, Népi orvoslás a dunántúli búcsújáróhelyeken. Magyarságtudomány. 1942. 133), de úgy látszik, hogy egyéb forrásnál is meglehet ez a szokás. Pl. aki a Gágókút vizéből iszik, a fára rongyot akaszt (Orbán Balázs, A Székelyföld leírása. III. 97). — L. még: Wilslocki Henrik, Fákra aggatott fogadalmi rongyok a magyar néphitben. Ethn. 1894. 320. 99 Boner, Siebenbürgen. 168. 316. 100 Vitos, Csíkmegyei Füzetek. 1894/96. 140. 101 1941. évi gyűjtés. 102 Hoffmannsegg-Berkeszi, id. m. (1794) 125. 103 Martin, Handwörterbuch d. deutsch. Abergl. I. 844. 104 Hovorka-Kronfeld, Vergleichende Volksmedizin. I. 47. 105 Martin. CIBA Zeitschrift. 1936. 1194. 106 Berde Károly, A magyar nép dermatológiája. Bpest, 1940. 33 (Illyés Gyula után). i°

7 Berde, id. m. 34. 108 Aranyosrákos. Erdélyi Múzeum. 1945. 99—100. i°

9 Eötvös Károly, Utazás a Balaton körül. I. 53. 69. 110 Nem szólunk itt a tisztán kultikus jellegű tavaszi fürdésekről, így a nagypénteken, húsvétkor, Szentgyörgy napján, május elsején, pünkösdkor végzett fürdésekről. Különösen a nagypénteki fürdés (amit általában folyóvízben kell elvégezni) jelentős (L. Berde Károly, A magyar nép dermatológiája. 35). Hl 1934. évi gyűjtés. I'

2 így pl. legutóbb Csokonyavisontán és Kőrösszegapátiban. Az utóbbi 45 C°-os sós vizében a nyáron sok falusi megfürdik.