Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 1. (Budapest, 1955)
Dr. VAJKAI AURÉL: Parasztfürdőhelyek
8 Gustav Jungbauer, Deutsche Volksmedizin. Berlin u. Leipzig, 1934. 2. 6 Szendrey Zsigmond: Betegség, gyógyítás. Magyarság Néprajza. Bpest, IV. kötet. 7 Alfred Martin, Vom Baden. CIBA Zeitschrift. 1936. No. 35. 8 MOE. III. 7. 9 A régebbi balneológiai irodalomból kiemelhetőek az alábbi összefoglalások: St. Weszprémi, Succincta medicorum Hungáriáé et Transilvaniae Biographia. Lipsiae, 1774—1787. I. 79—82*. (Az addig megjelent balneológiai irodalmat adja.) — Johan v. Csaplovics, Topogr. stat. Archiv d. Königreichs Ungarn. Wien, 1821. I. Bd. Mineralische Wässer u. Bäder. 173—250. — Carl v. Szepesházy, Neuester Wegweiser ... Ungarn ... ausführlichen Beschreibung aller MineralBäder, Gesundbrunnen u. Heilquellen. Kaschau, 1827. 240. S. — P. Kitaibel, Hydrographica Hungáriáé, Tom I— II. Pest, 1829. 407, 316 P. — D. Wachtel, Ungarns Kurorte u. Mineralquellen. Oedenburg, 1859. 475. S. 10 Alfred Martin, Vom Baden. CIBA Zeitschrift. 1936. 1185. H Uo. 1187. 12 A búcsú járóhelyek gyógyításában a szentkút vize fontos szerepet játszik, sok búcsúhelyen nincs is kegykép vagy csodatevő szobor, hanem szentkút, voltaképp ez utóbbitól vált híressé a kegyhely. (Pl. Csatka, Vasvár.) Több helyen a búcsúsok beteg testrészeiket mossák a kútban (Andocs, Búcsúszentlászló, Segesd stb.), a vizet főleg szembetegségek ellen használják (Vajkai Aurél, A magyar népi orvoslás vallási és egyházi vonatkozásai. Űj Élet. Kassa, 1938. 163. kk. — Vajkai Aurél, Népi orvoslás a dunántúli búcsújáróhelyeken. Magyarságtudomány. 1942. 129—131.) Arról, hogy a búcsúhely kútjában egészen megfürödnének, nincsen adatom. A gyógyforrások eredetileg forráskultusszal voltak kapcsolatban, a keresztény korszakban a szentekről nevezték el, Szentkútnak nevezték, melléje gyakran kápolnát építettek. 1546-ban a pöstyéni melegforrás vizét Szentvíznek nevezik (MOE. IV. 134). — Trajanus dunai hídja mellett fakadó Szentkereszt nevű forrás csudájáról volt híres: „sokféle betegséget gyógyított meg sikeresen" (Tud. Gyűjt. 1837. V. 116). — A gyógyforráshoz könyörgő és hálaáldozatot hoztak, a kegyhelyekké kialakult források mellett ma is találunk áldozatul hozott ajándékot, offert, fára aggatott rongyot stb. Pl. Andocson a búcsúhely kútja mellett hajtűt hagynak. Csobánkán rongyot kötöznek az ágakra. (Vajkai, Népi orvoslás a dunántúli búcsú járóhelyeken 133). 7* —22-14 99
