Mátyus István: Ó és Új diaetetica az az: az életnek és egésségnek fenn-tartására és gyámolgatására, Istentől adattatott nevezetesebb természeti eszközöknek való elszámlálása. 6. köt. Pozsony, Landerer, 1793. (r.sz. 14077)

2 VI. Könyv. I. Réfz. - , —: gyakor commntiót tévő Szeraéllyeket a' calculus 9 köfzvény, negyed-napi hideg-lelés, bypochondriáca nyavallya, sárgaság, fcorbutus, vizkorság 's több e' féle hofzfzas nyavallyák fokkal ritkábban járják, mint a' kik üléísei és heveréfsel töltik ideieket. E' felett> tsak a' felettébb való erölködéfsel eKne rontsák, és fzárafzfzák telteket, fzebb fzínüek-is, virgontzabbak, eroffebbek, vígabbak, jobban ehetnek és alhatnak; minden apróság változását az aernek és egyéb hibáit a rendes diaetának nem olly könnyen érzi k-meg; fzoruláffal vizellet me.^ rekedéffel, náthával>is ritkán bajoskodnak, ( mellyek a' jó egésségnek tsalhatatlan jelei ö bennek;) E' mellett .hofzfzabb életűek, késöbre vénülnek-meg, 's vénségek-is nyerfebb és elevenebb, mint a' kényes , tunya, reft Embereknek. A'heverés (igy ir Celfus) „ a teftet puhává, tongyóvá téfzi, a 5, munka meg-erbsíti: az hamar weg-ténüléfl, ez „ hofzfzas ifjúságot okoz. ,, De nem tsak a' teft egéfséginek, hanem az elme turnusainak öregbítésére-is igen hafznos a' rendes commotio. Tsuda dolog az is, így fzól Plinius egyik Leveliben, mennyire meg-újjul és fel ébrefzkedik az elme, a telinek mozgatáfa és gyakorláfa által. / A' bölts Seneca-is, hogy az elme nagy dolgokra fel-emelkedbefsék, a tifzta aerben való gyakor sétáláía commendállya. A' közönséges cxperientia-is bizonyítja, hogy a' rendes commotióval élők, a' heverő melancholicusoVMkl fokkal tifztább, élefebb, ferényebb elméjűek," mind befzédeikbe, mind iráfaikba értelmefebbek, söt erköltseikre nézve-is elébb valók. A' korhelység vétket fzül. Mi-