Mátyus István: Ó és Új diaetetica az az: az életnek és egésségnek fenn-tartására és gyámolgatására, Istentől adattatott nevezetesebb természeti eszközöknek való elszámlálása. 3. köt. Pozsony, Landerer, 1787. (r.sz. 2242)

v FÜIT fzárnyatskáiü, mihellyt valami hozzok ért, azonnal végig egybe húzzák, és mintha meg-ijedtek- vólna, a' közép ínra borítják; el-távozván pedig tőlek az öfztön, megbizzák mint-egy magokat és újra ki-terjefzkednek. De jegyezd-meg, hogy ez a

5 mozgás bennek öfztön nélkül nem támad; a'kor is egy formán az egéfz plántára ki-terjed. A' melly jele, hogy ezt tsupán tsak a levelek' gyenge fibrdinak az öfztönre egy ideig való egybe-kutzorodáfa , mint machimiban, úgy fzerzette. De láthatni ollyan plántákat-is, a

5 meilyek nem tsak a hozzá-érésre, hanem ónként-is mozgatják a' magok ágait vagy karjait, hol öfzve-kutzorítván, hol ki-terjefztvén azokat; az öfztönre is nem mindenkor ott mozdúlnak-meg a' hol hozzok értek, hanem attól távúi való réfzeikben; nem-is fzűnik-el bennek a

5 mozgás az öfztönnek el-távozásával, nem-is egyformában folv, hanem külömbkülömb módon változik. Mellyekból úgy jó-ki, hogy ezek a

5 mozgáfok nem az öfztönnek érdek-érctől, hanem valami egyéb távúiról munkálódó erőtől vágynak; valamint az é ó-állatokban, a' közönséges éca 3 zé-