Mátyus István: Ó és Új diaetetica az az: az életnek és egésségnek fenn-tartására és gyámolgatására, Istentől adattatott nevezetesebb természeti eszközöknek való elszámlálása. 3. köt. Pozsony, Landerer, 1787. (r.sz. 2242)

xvir 1 mellyet hiv De Anima Bratorum , az oktalan állatoknak, mint HIPPOCRATES , materiális Lelket tulajdonít, a' melly az ő halálokkal füítbe mégyen, nagyobb vagy kisfebb elméfséget mutató tselekedetei pedig a' teltnek meílerségefebb vagy durvább kéfzűletiből folynak; a' melly köz lévén az emberekkel-is, az egéfség 5s nyavalyák 's ezeknek orvosláfok-is e'ben mennek vég-hez. De ezen fellyűl, igy mond, van az emberben más okos, Illeni, bőlts, nem materialis Lélek, a' melly halhatatlan, nagyobb boldogságra vágyakozó, előre látó 9s a' t. Máfok látván, hogy fok oktalan állatok fok dolgokban az embernél nem alább-való módon élnek a magok érzékenységeikkel, az el-múltakra emlékeznek, a' jövendőket előre fel-véfzik, és azok fzerint ki-tettzőképen jól okoskodnak, sőt némellyekben okofabban vifzík a

5 magok tselekedetit, mint fok hitvány emberek, a

5 mint ezt Sfoh. LOCKIVS minapi tudós elmés Anglus Medicus fok példákból ki-fogás nélkül meg-mútogatta: nem merték az oktalan állatokat-is egéfzen oktalannak mondani, hcanem az ő okofságot mutató tseleb ke-