Mátyus István: Ó és Új diaetetica az az: az életnek és egésségnek fenn-tartására és gyámolgatására, Istentől adattatott nevezetesebb természeti eszközöknek való elszámlálása. 2. köt. Pozsony, Landerer, 1787. (r.sz. 2241)

A Kerti Gyökeres Vet menyeiről. gyakor éléflel, magára , vagy mézzel elegy , ki-pufztítja, De a' kik Cholericus forró ter- kiknek ártméízetüek , és epe-sárral teli vágynák avagy hat ? vér-folyáfokkál, forró fzem és fó-fájáfokkal nyavalyganak, hogy a' tormával tsak ritkán és ízűken éljenek, fziikséges ; öregbítvén ez az Ö nyavalyájokat. Nyers leveleit por'solóban megfonnyaíztva, ha melegen a' tüzes orbántzra kötik , azt kevés idö alatt el-ofzlatja. Megégetett gyökerének hamva , a' régi rothadó febekre hintetvén , azokat meg-tifztítja. S. CXVÍL A' Fobhagyma-is erejére és hafznára nézve egyébként meg-egyez a' tormával; de a' benne lévő só még vékonyabb, hafchatófabb: a'honnan inkább-is fzárafzt és melegít. E' mellett holmi különös fzaggal-is fel-ruháztatott, mellynek íze nem tsak a' ízájban fokáig meg-marad, és feljő a gyomorból, hanem a' vérrel el-járván az egéfz teilet, a' bőrön által majd minden meg-változás nélkül gőzölög-ki, és fok-hagyma fzaguvá téfzi a' teilet. SŐt tapafztalt dolog az-is, hogy fokán köhögésben vagy egyéb nyavalyában talpokat fok-hagymával meg-kenvén és bé-köttetvén, a' gyomrokból böfögött-fel annak fzaga: mellyből hathatófságát ezen sónak éfzre vehetjük. Ezen sónak fzagától a' férgek, bogarak és tsúízómáfzó állatok igen irtóznak. Mellyre nézve a' mezei munkáfok gyakron-is fzokták enni nyárban a' fok-hagymát; hogy midőn el-fáradt tefteket a' földen aiuva nyúgotják , valami féreg fzájokba ^ne búvjék. Ez által, ha a' fok-hagymát téjben meg-fózik és Hóid' fogytára a' gyermekekkel itatják , a' gelefztát belőlek fzokfzor ki-íizi. E' mellett , a' hideg és takony miatt el-gyengűlt belső réT 5 fze-