Mátyus István: Ó és Új diaetetica az az: az életnek és egésségnek fenn-tartására és gyámolgatására, Istentől adattatott nevezetesebb természeti eszközöknek való elszámlálása. 2. köt. Pozsony, Landerer, 1787. (r.sz. 2241)

jf ITüvetyfos Vetemény ehr fii. 191 Fervet et artscít Ct'ter omne, fed ignea vincunt Subnigra pulmoni, prima aiimenta tuy. tíaec rediici formae , et voaim coficentibus apta, Si data fint menfas inter utrasque tibi. C'ortice nm'pofito, renes 3 jecur t ctíque lienem Vejtcamqiie jovent , cl Venirem faciunt. fíaec hona fv.nt, turgent, Jed aquofa virtntia ( Tu/ci. Cwr íamen in piimit ortibus ifla vorant? az az: A' Borsó , melly hires a' Cicero névről, ?S kedves nemző magot gyűjtő öfztönérol, Követ el-mör'sa!ó

f titkos erejéről, Ha verhenyos fzinii ditsértetik e'rŐl. Mert ámbár mindenik fzárafzt és melegít, De a' barnás fzínü tüdődhez inkább fzít, Ortzád' fzépségében , 's fzavadban-is fegít, Ha két afztal között gyakron meg-elégít. Hajaiatlan főve, a' májnak 's veséknek, Erőt ád a' lépnek, 's refíes vizelletnek , Abrak gyanánt vagyon a' Venus' tüzének; Kár afztalra vinni mig zőld akárkinek. Formájára nézve, a' több borsóktól külömböz annyiban, hogy egyenefen álló , kemény, egy fingnyi magofs , fzorös , fok ágakra ofzló kóróji, azokon egy-másnak meg-felelő, kisded, hofzfzukó, füréfz-íogas, fzőrös levelei vágynák, mellyek közül a' végső, egyedül van; az ágatskák' vagy levelek' tövein fellyül ^vékony fzáratskákon egy-egy fzőrös, hegyefs, öt retzékre hafadt poharotskából borsó-virág forma fejér vagy verefs virágotskák nőnek, mellyekben azután lentse fői-ma , de nagyobb fzorös , lapofs , hegyefs, horgas végü bójagotskák 's azokban hol egy, hol két, a' borsó ízemnél nagyobb, fzegeletes, a' berbéts-főhez hafonlító , fejér, verhenyŐ, vagy fekete fzemek teremnek. Nálunk a' kertekben virág hellyett tartják. Frantzia Örfzágnak délre eso réfzeiben, Olofz és Spanyol Orfzágban a' raezőre hóldonként-is vetik. A' fejérrel 's feketével konyhai, a' vereűel orvoÁ bafzonrü