Mátyus István: Ó és Új diaetetica az az: az életnek és egésségnek fenn-tartására és gyámolgatására, Istentől adattatott nevezetesebb természeti eszközöknek való elszámlálása. 1. köt. Pozsony, Landerer, 1787. (r.sz. 2240)

iX közönséges dolgokon kivül alig terjedett, ha imitt-amott Deák fzókkal élünk-is ? A' hefzédnek egéfz tzélja, hogy a formált hangokkal, a

3 magunk gondolatit máfokkal meg-értefsük: és ez , egy Nemzettel fem fzületett különöfen, hanem az Értelmefebbek. nagy munkával jutottak ara , mig a' fellyebb járó gondolafokat-is ki-fejezni meg-tanulták. Mi oktalan büfzkeség volna tehát bennünk, a

5 kiknek a? jelefebb Tudományok moíl kezdenek fel-virradni, e' réfzben nyelvünk' fogyatkozását megnem esmérni ? és a már fzinte közönséges fzokásba ment értelmes Deák fzókat meg-vetvén, magunk képzelődésünk fzerint, holmi idétlen, tekeres-fatsaros, értelem nélkül való hangzáfokat tojni-bé a' fzép Tudományokba? A' Frantziák bizony , ( vagy régi nevek fzerint Francasok, a' kik Német nemzetek valának ) a

3 kiknek egyébként a

3 Deák nyelvel femmi közösüiéfek nem vala, a

5 magok nyelvét a 5 fzám-