Csapó József: Orvosló könyvetske. Pozsony – Pest, Landerer, 1791. (r.sz. 2291)

i6 L Rifz. L Szakafz. III. Meg-dühösödé s. Ez rettenetes nyavalya, dühös Ebnek vac,y akármi meg-velzett állatnak megmarása után következni fzokott, még pedig nem egy forma időre, mert némelly emberen elébb , némellyen későbbre magát mutattni kezdi, úgymint: az meg-harapás után negyed napra, egy hétre, egy hólnapra, egy efztendöre, és többre-is; ritkán hufzadik napra, többnyire negyvenedik napra: Nékem ugyan, ki ezeket irom, ez előtt egynehány efztendökkel egy Öri nevü érdemes Tifztartó azt befzéllette, hogy egykor Nemes Szatmár Vármegyében látott egy Jágertt, az-az: Yadáfzt, kinek kezét a' meg-vefzett agár meg-marván, azon napon fzomorkodott, harmad napon , midőn vadáfzni ment vólna véle a' Tifztartó , hozzá mindétig tsak igy fzólla: ugy zug fzüntelen (ugy-mond) a'fejembe mintha egy kas méh vólna benne: Az eb marás után heted napra a' Jáger viztöl félni 's rettegni kezdett, kilentzed napra tellyes erejében vólt benne az viztől való félelem, tizen-kettödik napra pedig nyavalyatörésben meg-hólt. A'