Csapó József: Orvosló könyvetske. Pozsony – Pest, Landerer, 1791. (r.sz. 2291)

14 I- Réfz. T

é Szalafz, orvofolni kelletik igy: Fehér mák magvait fél maréknit, vagy fejér Böléndfü-magvait fzint ennyit, törjék mosárban annyi bort öntvén közében mig nem pép vagy kása forma léend, mellyet az homlokára, és vak fzemeire, az-az: halántékjára lehet kötni éjfzakára. Meg-kell pedig jedzeni, hogy az fent említett orvoslásnak módgya olly embereknek való , kiknek meg-bontakozáfok az toennek lévö sürü böv vérből, és a' gyomorban 's belekben lappangó fok fekete sár epéből, és temérdek sürü nyálból eredetit vette: De ha az elmebéli romlás valami gonofz téteményböl, ugy-mint: mérges fűnek étele vagy itala miatt lett, tehát ekkor az édes mondola olaj, avagy fris len-mag olaj meg-iváfa avagy sótalan írós vaj meg-evéfe hafziiálatos léízen; az tzitrom leve-is jó ekkor, kivált ha az bomlás valami ártalmas fűnek meg ételéből támadott. Fajtalan élet után következett tébolyodás fzünik, a' midőn egy lót tifztitott falétrom egy pint kút vagy forrás vizben el-olvaiztattván, ez viz közönséges ital helyiben az illy fzeméllyel itattatik, mellyet Dodor Gúldenkle-is hafznosnak len ni