Chelius M. J.: Sebészség. A 4. öregbített és javított eredeti kiadás után .. fordítá KUN TAMÁS. 4. köt. Buda, Egyetemi, 1844. (r.sz. 1823)

02 ÉLETMŰVES ELFAJULÁS- V. ŰJ KÉPEZVÉNYEKBÖI. 2082. Az orrleli pöfeteg Mszakitása legközönségesebb é3 különösen legalkalmatosb gyógyítási mód, ha a pöfeteg (hús- vagy nyákpöfeteg) nem igen mélyen fészkűi, feneke nem igen széles, és nem igen erősen van odanőve. — Kiszakításra a pöfetegfogaszt használják, melly különböző nagyságú, egyenes vagy görbe. — A jó pöfeteg-fogasznak lemezei élűiről kissé ki völgy eltek és érdesek legyenek, hogy a fogaszszal biztosan meg lehessen fogni a pöfeleget. — A lemezek széleinek nem szabad igen vékonyaknak és éleseknek lenni, mivel különben megtörténhetnék, hogy a pöfeteg csak részenként szakadna ki s darabok maradnának vissza. — Megkívántatik az is, hogy a fogasz eléggé széles és erős, fogantyúja pedig elég hosszú legyen. — RICHTER'S Anfangsgründe. I. Th. Pl. V. Fig. I. — SCHREGER'S Zerlegbare Zange mit parallelen Armen, s. neuer Cbiron; herausgegeben von TEXTOR. I. Bd. 2. St. S. 197. Fig 1—2. 2083. 5. Mielőtt az ember a kiszakításhoz fogna, a térimét és helyet, hol a pöfeteg tartózkodik, halhéj-kutaszszal szorosan meg kell vizsgálni, mit az ember körüle meghordoz; a világosságot, mint csak lehet, az orrba kell vezetni, és egy ujjat fölemelni a függő iny mögött. De nem ritkán a pöfeteg egyenetlen felülete, a kiterjedt orrfalazat különféle kinövései többnyire lehetetlenné teszik a pöfeteg fészkének bizonyos megismerését. Általában ez nem is oliv nagy fontosságú, mint közönségesen veszik, mivel az kevésbbé függ a pöfeteg fészkétől, mint alakja és nagyságától, vájjon a fogászt íllőleg gyökeréig lehet-e vinni. — 2084. tf. A műtéteit következőleg végzi az ember: a beteg olly székre ül, mellynek magassága aránylag egyez a műtevőével, úgy világosság felé fordulva, hogy az az orrba behathasson. — A beteg fejét egy a háta megett álló segédek közŐl, ki kezeit homlokára teszi, melle felé nyomja és erősen megfogja. — Ha a pöfeteg nem egészen szabadon függ az orrüregben, igyekezzék az ember halhéj-kutaszszal, mit körüle hordoz, megoldani, és a beteggel, befogván az egészséges orrlyukat, a mennyire lehet, szuszogtassa ki a pöfeteget. — A n^űtevő a fogászt markolatja karikájánál fogva jobb keze hüvelyk- és mutatóujjával tartja, és bezárva az orrba egészen a pöfetegig viszi. —