Chelius M. J.: Sebészség. A 4. öregbített és javított eredeti kiadás után .. fordítá KUN TAMÁS. 4. köt. Buda, Egyetemi, 1844. (r.sz. 1823)

SZÁRMAZÓ BETEGSÉGEK. v 85 fenés elfajulástól. — A hólyagos pöfeteg nem olly veszedelmes, mint a kemény; míg sejtes alkatát megtartja, addig nem könnyen származik benne gyúladás és elfajulás.— A takonyhártya velötaplóját gyakran láttam szürkés fehér vagy vereses könövés alakjában , a nélkül hogy valami bajt okozott volna, melly annak rendkívül veszedelmes voltát mutatja. — Kiirtás után a kinövések csakhamar ismét előjöttek, és a közelfekvő részek elpusztítása által gátolhatlan nagyobbulások következtében halált okoztak.— 2069. SA pöfeteg legközelebbi oka, a takonyhártya folyvásti izgatása által okozott tengéleti folyamnak megváltozása, miáltal ezen új és sajátságos képezvények termődése áll elő, mellyek vagy a terimbélből, vagy a mélyebben fekvő szövetekből — miket a takonyhártya beborít — fejlődnek ki, és a takonyhártya puszta felpöffedésétől abban különböznek, hogy ezek ugyanazon szövettel bírnak, mellyel a takonyhártya, mihez semmi hasonlót nem vehetni észre a pöfetegnél. — A nyákpöfetegnél a szabálytalan képződés csupán a takonyhártya nyálkás terimbelére szorítkozik, mivel az edény részvéte egészen ki van zárva. — Ahonnan ez minden edénykészület nélkül van, és csupán a szabálytalanúl tengő terimbél hámmal bevont folytatásának és függelékének tekinthető, mellynek szövete, ha'egyszersmind a takonyhártya edényeinek rendszerűtlen kitágulása (értágulási szövemény — complicatio angiectasica) is meg van, átizzadott vérrel, vagy ezenkívül nyálkás nedvvel van megtöltve, mi azonban csak életműtelenül változik. — De a húspöfetegnél a terimbél rendszerűtlen bujálkodásával üteres edény rendszer is fejlődik ki, ezek úgy élnek, mint önmagokat visszapótló tömegek , mellyekben életművi keringés van, és a sejtanyag inkább rostos szövetté változik — Ezen okból gyakran igen számos véredényt talál az ember a pöfetegben, gyakran igen keveset, sokszor épen semmit sem. — E szerint igazolhatni azok véleményét is, kik azt állítják, hogy a pöfeteg semmi edénynyel nem bír, hanem csupán vércsatornák vannak szövetében, miket a kerülettől nem választhatni el szabályszerűleg mint a véredényeket 2). — A pöfeteg minden korban támad, minden nemnél, bármilly testalkotásuaknál- Leggyakrabban előfordul a felserdűlteknél, ritkábban az igen öreg egyéneknél. — Alkalmi okai lehetnek: a senyvek, különösen görvély- s bujakór és a takonyhártya folyvásti izgatása külbefolyások által, mivel tartós izgatási állapotot okoznak és a takonyhártya tengéleti folyamát megváltoztatják. — Hihetőleg ezen utolsó körülményben van az ok, hogy a pöfeteg leggyakrabban a bőrnek takony hártyába való át-