Chelius M. J.: Sebészség. A 4. öregbített és javított eredeti kiadás után .. fordítá KUN TAMÁS. 4. köt. Buda, Egyetemi, 1844. (r.sz. 1823)

46 Él.ETMÜVES ELFAJULÁS V. ÚJ KÉPEZ VÉNYEKBŐL ellenkeznek azokkal, melly eket Walther saját nézetei s vizsgálódásai után fölvett. — Wenzel legkisebb mozgást sem vőn észre a daganatban, a beteg csak valami zúgást és zörejt érzett, mit leginkább avval hasonlíthatni össze, melly et a fejér (carotis) és ágai heves kopogásakor, a külső halljáratban néha tapasztalhatni; némi tompa mozgást érzett a daganatban, de csupán azon esetben, ha tenyerét, vagy inkább ujjai hegyét sokáig rajta tartotta és erősen nyomta; a mozgás illyenkor darab idő múlva elég világosan érezhető volt. — Egyetlen esetben a daganat váltakozó fölemelkedését és sülyedését volt alkalma szemlélni, melly hasonlónak látszott lenni azon rezgéshez, minőt az ülerek verése a test minden részében előhoz. — E mellett szól a daganatban létező üterek számával és kitágulásával való viszonya ; a mozgalmak hasonlítnak az érverés által okozott rezgéshez, és egészen megegyeznek evvel. — — Walther a daganaton köröskörül járva, legkisebbé sem tapasztalta a csont szélét, — és ez szerinte igen természetes dolog,— mivel a csont lyuka tömött és egész kiterjedésében daganattal van kitöltve. — Jutott legyen bár a taplós növedék tetemes nagyságra, ő azt mondja, hogy legkisebb agynyomatási bánlalmat sem láthatni; csupán a daganat hirtelen növekedése mellett volna az lehetséges. — Szerinte a taplós növedéket sohasem, vagy csak igen ritkán, és csupán addig, míg új és kicsi — lehet künn levő részénél fogva a csont lyukán visszaLenni, mire tüstént mindannyiszor agynyomatási jelenségeknek kell mutatkozni. Walther többnyire úgy találta, hogy a daganat egy cseppet sem fájt, és hogy, tapintásra, sőt mérsékelt nyomásra sem volt érzékeny. — O azt mondja, hogy a taplós növedék mindig szorosan összefügg a kaponyacsonttal. A csonthártya már akkor elkezd vastagodni, mikor még szembetűnő távolságra van a daganattól, és annál inkább vastagodik, minél jobban közelít a daganathoz, és a csonthártya ekkor vereslik is, a növedékkel meg szoros összefüggésben van- — 2003. E két rendbeli vélemény való, és pontos vizsgálatokra van építve. — Igaztalanság pedig, ha az egyik tant a másik által háttérbe akarjuk szorítani, minthogy mindkettő különböző kórállapotokra viszonylik. — A kemény agykérnek csupán sajátnemű taplós növedékére illeszthető a Louis és Wenzel által felállított tan; mit Siebold, Sandifort, Walther és mások láttak, az nem érdemli, hogy a kemény agykér taplós növedékének híjuk, azt csupán kaponya taplójának (fungus cranii) kell nevezni, mivel itt