Chelius M. J.: Sebészség. A 4. öregbített és javított eredeti kiadás után .. fordítá KUN TAMÁS. 4. köt. Buda, Egyetemi, 1844. (r.sz. 1823)
32 ÉLETMÜVES ELFAJULÁS V. ÚJ KÉPEZYÉNYEKBÖL TO Csontkinövések. MATANI: Observationes de ossium tumoribus. Colon., 1765. HERMANN : Diss. de osteosteatomate. Lipsiae, 1767. HOUSTET : Sur les exostoses des os cylindriques, in Mémoires de l'Académie de Chirurgie. Vol. III. p. 130. BONN : Tabulae ossnim morbosorum, praecipue thesauri Hoviani. L. B. 1788. VAN HEEKEREN: De osteogenesi praeternaturali. L. B. 1797. VOLLMAR : Beobachtungen über die Knochenspeckgeschwulst; in LODER'S Journal für die Chirurgie u. s. w. III. Bd. S. 46. BOYER : Abhandlung über die chirurgisch. Krankheiten. III. Bd. OTTO : Seltene Beobachtungen zur Anatomie , Physiologie und Pathologie gehörig. Breslau, 1816. A. COOPER : Über Exostosis ; in chirurg. Versuchen. Abth. S. 490. Chirurg. Hand-Bibliothek. I. Bd. 2. Abth. PECH : Osteosarcoma , eiusque speciei insignis deseriptio etc. Wirceb. , 1819. DIETEL : Comment. anatom. path. de osteosteatomate. Lipsiae , 1822. Vesd össze ezekkel: PETIT , DÜVERNEY , PALLAS , BÖTTCHER , BERTRANDI és CLOSSIÜS általános iratait a csontbetegségekről. 1973. SA csontkinövései olly nagyobb vagy kisebb tériméű daganatokat képeznek, mellyek a csont felületéből vagy benső gyurmájából veszik eredetöket, és a mellyeknek képződésekor a csont szövete vagy rendszerű állapotban marad, vagy a megnagyobbúlt csont rendkívül merő, kemény, elefántcsontnemű, vagy pedig likacsos és szivacshoz hasonló, részint hús- vagy szalonnanemű töméggé változik. — Ezen különböző minőség szerint a csontkinövések imígy osztatnak el: sajátképeni csontkinövések, húsos és szalon-^ nős-csontdaganatok s végre csontrák (spina ventosa). —
