Chelius M. J.: Sebészség. A 4. öregbített és javított eredeti kiadás után .. fordítá KUN TAMÁS. 4. köt. Buda, Egyetemi, 1844. (r.sz. 1823)

SZÁRMAZÓ BETEGSÉGEK. v 193 2270. TF. A műtétei ezen szakáig a balkéz két ujjának hüvelybe való vezetése által, — mellyek a kés vagy olló irányozására szolgálnak, — mindent meg lehet tenni, ámde ezen túl az egész kézt vagy legalább négy ujjat kell bevezetni a húgyhólyag meg méh közt, egészen a hashártya nyiladékáig ollyaténkép, hogy ennek belső felülete kifelé álljon. — Ezután a mutató- meg középujjal az egyik oldali magasan álló kötőlékek felülről aláfelé horogidomúakká görbített ujjakkal megfogatván, kissé lehuzatnak, egy homorú kés bevitetik, az említett ujjak közt a megfogott oldali kötőlékekre alkalmazta ti k, és felülről aláfelé s aztán meg mell felől hátrafelé, mindig szorosan a méhnek tartva, a késnek ujjak közt és ujjakkal való folytonos vezetése s irányozása mellett lassanként az egyik oldali összefüggés egészen a hüvelyig szétbontatik, épen illy módon menvén a másik oldalon is végbe a műtétei, mielőtt az első oldalon egészen le a hüvelyig megtétetett volna az elválasztás. — Most az oldali kötőlék maradványát választja el az ember (melly czélra ismét csak két ujj szükséges) szorosan a méhnek tartva s vigyázva, nehogy a hüvelyből is elcsípjen valamit, hanem a metszés ismét a legelőször tett hüvelymetszésbe végződjék- — 2271. Ha a vérzés nagy, először is egy száraz tépcsomót kell lenni a hüvelybe , s aztán nagy darab taplókat rakosgatni a falazathoz köröskörül a medenczébe, és vagy még több taplóval vagy tépéssel kitömni a hüvelyt. — Nem kívánván a vérzés segedelmet, akkor, ha az első tépcsomó betétetett, a hüvelybe csupán száraz vagy arábiai mézgával vegyített tépést kell alkalmazni, kitömni pedig nem szabad a hüvelyt. — Ezek után a műtéteit kiállott egyén vízirányos fekvésben ágyba tétetik, és csak most veheti el a se-, géd kezét a fancsontról, mellyel a belek előrenyomulását megakadályozta. — Az ulóbánásnak az ismeretes gyógyszabályok szerint kell történni, különös figyelmet fordítván arra, hogy a nyugalmas vízirányos hanyatfekvést legalább tizennégy napig folytassa a beteg, és, ha tisztító beföcskendezéseket kell alkalmazni a hüvelybe, azt olly vigyázva vigye véghez az ember, hogy semmi se folyjon ki a hasüregbe-, továbbá megtartandó ezen szabály is, melly szerint a hüvelyt fölfelé sohasem szabad tépéssel tele- s kitömni. — CHELIUS SEBÉSZSÉGE. IV. K. 13