Chelius M. J.: Sebészség. A 4. öregbített és javított eredeti kiadás után .. fordítá KUN TAMÁS. 4. köt. Buda, Egyetemi, 1844. (r.sz. 1823)

190 ÉLETMŰVES ELFAJULÁS- V. ÚJ KÉPEZ VÉNYEKBŐL széles, felül tompa végű, s viteltyűre (Träger) kötött darab etető követ alkalmaz a fekély egész felületére legalább egy percznyi időig, ha a beteg kiállhatatlan fájdalomról nem panaszkodik, mi ritkán történik meg. — Ez meglevén, a hüvelyt a tükrön keresztül vízzel többször kifócskendezik, miután a tükört meg a téplabdát kiveszi az ember, és a beteget langyos fürdőbe téteti. — Négy vagy hat nap múlva, mikor az izgatásnak már legkisebb jele sincs, és a pörzskéreg már leváladozott, ismétélni kell a műtéteit ugyanazon módon, ha a beteges részek állapotja azt még megkívánja. — Méhanya- és hashártya- gyuladási jelenségek mutatkozván a műtétei után, szigorú lobelleni életrend és gyógybánás leend szükséges. — Ezen bánásmód, ha nem eszközlött is mindig gyógyulást, legtöbb esetben szembetünőleg könnyített a beteg állapotján. — BULLETIN: De Ja Faculté de Médecine. No. VI. Jan., 1819. PATRIX a. a. O. p. 145. Bei SABATIER a. a. O. WEDEMEIER : In LANGENBECK'S neuer Bibliothek für Chirurgie und Ophthalmologie. II; Bd. 4. St. S. 576. Hasonlítsd össze: AMMONtól Parallele der französischen und deutschen Chirurgie. S. 257. 2266. tf. Világos az, hogy ezen bánásmódok csupán ott ajánlhatók és eszközölhetnek gyógyulást, hol a baj kezdetén van, folyvást munkáló valami egyetemes ok nincs jelen, az egész rendszer még nincs megromolva, a test gyöngesége nem igen nagy, a szomszéd részek mentek a bajtól, és a baj fészke olly helyen van > hogy az elfajult részt mind kiirthatni. — A műtétei sükere itt épen úgy , sőt még nagyobb mértékben kétséges, mint akármelly más rákos rész kiirtásánál, mivel a méhanya rákjánál legkevésbbé képes az ember magának a baj kiterjedéséről biztos ismeretet szerezni. — Ámde más részről figyelembe veendő , hogy az olly ráknál, mellynek eredeti fészke a méh nyakán van, az egészséges meg elfajult rész közötti határ többnyire érdes, minek következtében a műtétei kimenetele felől annál biztosabb lehet az ember, minthogy a méhnyak rákja gyakran folyvást tartó helybeli ártalom után fejlődik ki A tapasztalás tehát azok ellen is szól, kik az illy részintes kiirtás szerencsés kimenetelét tagadták 2). — 1) CANELLA : Giornale di Chirurgia pratica. August, 18252) SIEBOLD : In dessen Lucina. 1. Bd. 3. St. S. 403.